A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

PIRINT Andrea: A művészet története Moholy-Nagy László interpretálásában

A történet a statikustól a dinamikus, a tömbszerűtől a tér birtokbavétele irányába bontakozik ki. De - nézete szerint - ehhez hasonló utat járnak be a szobrászat mellett más művészeti ágak is. „A festészetben: a színes pigmenttől a fény felé (színes fényjáték), a zenében: a hangszeres zenétől a szferikus zenéig (éterhullámok zenéje), a költészetben: ... az abszolút költészet felé, az építészetben: a zárt tértől a nyitott tér felé ... vezet az út" - írja.

42 Véleményem szerint Moholy-Nagy - aki írásaiban már régóta tanúságát adja, hogy saját kora mozgását a síktól a térig, a statikustól a dinamikusig látja megnyilvánulni történeti koncepciójának kialakítását leginkább úgy nyeri, hogy jelenének tendenciáját rávetíti a kultúrtörténet egészére. Ezt persze nem „erőszakkal" teszi, hanem meggyőződésből. Koncepciójának kialakulását többféle fejlemény, élmény inspirálhatta. így például saját pedagógusi munkája során nyert tapasztalata a diákoknak az anyaggal való bánásmódjáról. Ebből szűrhette le általános megállapításait az embernek az anyag megmunkálásával kapcsolatos alapmagatartásairól, valamint a megmunkálás folyamatáról.

43 Másrészt fontos szerep tulajdonítható a futurista taktilizmusnak. Moholy-Nagy maga is utal Marinetti 192l-es manifesztumára a tapintási értékek alakításáról,

44 amelyet saját elképzelésére fordított le a gyakorlat nyelvére. Számára a tapintás az anyag megismerésének első lépcsője, s ekképpen formalisztikus művészetkoncepciója is a tapintási élmény felől épül fel a vizualitás felé. A biológiai meghatározottság Moholy-Nagy formalisztikus történeti koncepciójának - akárcsak egész művészetelméletének - központi eleme a „biológiai törvényszerűség". Biológiai alapokra vezet le tulajdonképpen mindent, ami az emberből fakad, és nehezen megmagyarázható jelenség, így az ember önkifejezési vágyát, művészet iránti igényét, a színek birtoklására és befogadására való késztetést stb. Számára - aki az élet minden területén objektív törvényszerűségeket lát megnyilvánulni, materialista alapon vizsgálja a világot, és racionalizmusa semmi irracionálisnak nem enged létjogosultságot - a „biológiai szükségszerűség" az a fogalom, amellyel objektív alapra tudja helyezni az értelemmel nehezen megfoghatót. Formalisztikus történeti koncepciójának is ez adja az alapját. A biológiai gyökér hozza közös nevezőre különböző korok embereinek azonos törekvéseit. A biológiai meghatározottság gondolata után kutatva több lehetséges forrás adódik, amelyeket dolgozatomban nem kívánok részletesen megvizsgálni, csupán eddigi eredményeimet felvázolni. E tekintetben befolyásoló tényezőknek tartom a 19. század végén és a 20. század elején fellépő szociológiai biologizmus különböző irányzatait,

45 amelyek révén a biológia a korszak érdeklődésének középpontjába kerülhetett. Botár Olivér többek között képet ad tanulmányában a 10-es évek végének jellemző eszméiről, mozgalmairól, amelyek a német fiatalokat - köztük Lucia Schultz-ot - hatalmába kerítette. Ezen eszmék között szerepel a „bioközpontúság" is.

46 A biológiára tehát némileg Lucia révén is irányulhatott Moholy-Nagy részéről érdeklődés. 42 Moholy-Nagy L., 1973. 174. 43 Uo. 94. 44 Moholy-Nagy utalása uo. 24..; Marinetti: A taktilizmus futurista kiáltványa. 1921. Közli: Szabó Gy., 1962. 185. 45 Esztétikai kislexikon. Budapest, Kossuth, 1979., 3., átdolgozott, bővített kiadás 81. 46 Botár O.: An activist-expressionist in exile: László Moholy-Nagy 1919-1920. In: László MoholyNagy. From Budapest to Berlin 1914-1923. 1995. 78. 388