A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

TARCAI Béla: Szellemi élet a fogolytáborokban

SZELLEMI ÉLET A FOGOLYTÁBOROKBAN TARCZAIBÉLA Vae victis - hadifogolysors A mindenkori háborúk kárvallottjai között talán a hadifoglyok voltak a legszerencsétlenebbek. Ők voltak azok, akiket a győztesek az ókorban egyszerűen lebunkóztak, akiket a római hadvezérek a diadalmenetben megszégyenítettek, majd rabszolgaként az arénába vagy a gályákra űztek. 1588-ban a „Győzhetetlen Armada" viharok által Skócia partjaira vetett katonáit az angolok jórészt megölték. 1798-ban a campoformioi békekötés után a franciák foglyaikat a marokkói piacon eladták rabszolgának, mert a Direktórium elmulasztotta zsoldjuk kifizetését. Miként a történelmi példák - amelyeket lehetne még bőven sorolni - mutatják, a hadifoglyok a hadvezérek és az alsóbb parancsnokok kénye-kedvére voltak kiszolgáltatva. A 19. század végén mozdult meg először a társadalom lelkiismerete, és nemzetközi egyezmény született a háborúk által bármilyen módon veszélybe sodort emberek védelme érdekében. Ez az 1864-ben megkötött és több ízben kiegészített egyezmény Genfi Konvenció néven ment át a köztudatba, szabályozva a háborúk áldozatairól való gondoskodást, tehát a hadifogolykérdést is. Szellemében a konvencióhoz csatlakozik az 1899-ben megkötött Hágai Egyezmény, amely az emberséges hadviselés szabályait foglalta össze, ugyancsak többszöri kiegészítéssel. A két egyezmény szövegéből kitűnik, hogy a háborúban a fogolyejtés célja az ellenség hadi potenciájának csökkentése, és csak addig van értelme, amíg a harcok folynak. Ebből következőleg a hadviselő felek a fegyverszünet megkötése után, a legrövidebb időn belül - ez általában 3 hónap - kötelesek foglyaikat hazabocsátani vagy sorsukról megállapodni. Az egyezmények gyengéje, hogy csak azokra az államokra érvényesek, amelyek a megkötéskor azokat aláírták, vagy később csatlakoztak hozzá. A szovjet hatalom minden korábbi, a cári rezsim idején kötött nemzetközi megállapodást érvénytelennek tekintett, s így nem volt részese a két egyezménynek sem. Ennek ellenére a Szovjetunió az 1941. július 17-i, a svéd kormányhoz eljuttatott jegyzékében kijelentette, hogy kölcsönösség esetén tartani fogja magát az egyezményekhez. Német részről a jegyzékre válasz nem született. így a szovjet-német háború első hónapjaiban a hadifoglyokat kölcsönösen agyonlőtték. Az angolszászok az 1945. május 8-án aláírt és a németeket feltétel nélküli megadásra kötelező okmányt úgy értelmezték, hogy a hadifoglyok a Genfi Konvenció betartására sem tarthatnak igényt. Ebből a bizonytalan jogi helyzetből következhetett, hogy a győztesek a fegyverszünet megkötése után milliószámra hurcolták a katonákat a hevenyészett „csillagtáborokba".

1 A szovjetek ezenkívül tömegesen vittek ki - polgári személyeket is - különféle jogcímeken kényszermunkára. 1 A hadifogolyzsargon a szabad ég alatti táborokat nevezte így. 347