A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

CSÍKI Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában

mú törvényhatósági bizottságban mindössze 6, míg a póttagok között 2 izraelitát hagytak. (Ezzel párhuzamosan a város politikai vezetésében a liberális irányzat teljesen háttérbe szorult, s a különböző jobboldali pártok kerültek túlsúlyba.)

14 Nemcsak az izraelita nagypolgárságot érintette a képviselő-választói joggal rendelkezők számának nagyarányú csökkentése: 1940^4l-ben összesen kb. 4000 fővel apadt a választásra jogosultak száma, akik jelentős része a közel 3000 fős miskolci izraelita választópolgárból került ki.

15 A különböző érdekképviseletekben ugyancsak korlátozták a zsidóságot. Számuk a helyi ipartestület vezetőségében és tagjai között folyamatosan csökkent, a II. zsidótörvény után valamennyi izraelita tisztviselőnek távoznia kellett. A kereskedelmi és iparkamara önkormányzatát (melyben szintén túlreprezentált volt e felekezet) 1940 végén függesztették fel, a tagok többségének mandátuma megszűnt. Az izraelita alkalmazottak visszaszorítására alakult meg az 1930-as évek végén a Keresztényszocialista Magántisztviselők Országos Szövetségének helyi csoportja; vagy ekkor tiltották be az I. világháború előtt alakult, s a „hithű" zsidóság összefogását célzó Miskolci Orthodox Zsidókört, majd az egyéb vallási, kulturális és szociális egyleteket, valamint hitközségi intézményeket is megszüntették (pl. a nőegyleteket, a komaegyletet, a Chevra Kadishát, a Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetségének miskolci fiókját).

16 A német megszállást követően fordult tragédiába a nagy múltú izraelita közösség sorsa. A szaporodó országos és helyi rendeletek végrehajtását a Gestapo kiépülő miskolci szervezeteivel és a német parancsnoksággal szoros kapcsolatban lévő, Imrédy Béla politikáját követő Szlávy László polgármester irányította, aki a „magyar faj védelmét hangoztatva", a megyei városok között élen kívánt járni a diszkriminatív intézkedések gyors és példás teljesítésében, később a zsidóság elkülönítésében is. („Erdemei" elismeréseként május közepén Szilágy megye főispánjává nevezték ki, utódja, Honti Béla az ő politikáját követte.)

17 Borsod vármegye élén ugyancsak radikálisan jobboldali politikus: Borbély-Maczky Emil, Gömbös egykori híve és munkatársa, a kormánypárt egyik országosan ismert vezetője állt, akit 1944. március végén erősítettek meg főispáni, valamint a VII. hadtestkerület kormánybiztosi tisztségében; egy hónappal később Miskolc város főispánjává is kinevezték. Május 10-én elmondott programbeszédében az egységes keresztény Magyarország megteremtését és a „zsidókérdés megoldását" tartotta legfontosabb feladatának, miközben megerősítette, hogy „fajvédők s valamennyien egyformán százszázalékos antiszemiták vagyunk".

18 Borbély-Maczky tehát a zsidóságot nem csupán felekezetnek, hanem „idegen fajnak" tekintette, s mivel közvetlenül a Sztójaykormány kinevezése után tárgyalt a miniszterelnökkel, Rátz Jenő miniszterelnökhelyettessel és Jaross belügyminiszterrel is, nyilvánvalóan kezdettől tisztában volt a németek szándékaival, amit feltétel nélkül támogatott.

19 Mindennek megfelelően folytatódott a zsidóság teljes gazdasági ellehetetlenítése. A városbíróság április közepén megkezdte az izraelita tulajdonú vállalatok nyitva tartásának revízióját, illetve leltároztatását (melynek során a Baross Szövetség tagjai súlyos vagyoni károkat okoztak), elrendelte az összes ékszerészüzlet, valamint épületfa- és építőanyag-kereskedés bezárását, s a Magyar Élet április 27-ei, bizonyosan túlzó beszá14 Uo. 1939. szeptember 6, október 11. 15 Uo. 1940. július 24. 16 Csíki: i. m. 289. skk. 17 Magyar Élet 1944. április 25, 30, Beránné Nemes Éva: Miskolc politikai élete a német megszállás hónapjaiban. Borsodi Történelmi Évkönyv III. Szerk. Deák Gábor-Román János. Miskolc, 1971. 20-21. 18 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (BmLt.) IV. 1903/a 63/1944, Beránné: i. m. 20-21. 19 Beránné: i. m. 21. 338