A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SPÓNER Péter: 42 nap a világ körül. Hadifogság Kelet-Szibériában 1918-1921

A 42 napos út során érintettek három kontinenst, megtettek 9611 tengeri mérföldet, amely Keresztessy számításai szerint 17 799,572 kilométer volt.

51 Ez az utazás azonban korántsem volt romantikus, különösen az első transzportok utasai számára nem. Ekkor ugyanis tapasztalatok hiányában a hajókon nem voltak megfelelő felszerelések, amelyek elengedhetetlenül szükségesek lettek volna a közel 20 000 kilométeres út során a szélsőségesen változó időjárási körülmények elviseléséhez, illetve megfelelő mennyiségű és minőségű élelemmel sem rendelkeztek. Különösen ez utóbbi jelentett súlyos problémát az amúgy is legyengült hadifoglyok számára és ehhez társult, hogy a naplók bejegyzései alapján az ázsiai kikötőkben nem lehetett megfelelő minőségű ivóvízhez jutni. Mindezek következtében különösen az első hajókon viszonylag magas volt a halálozási arány. A hajókon a vöröskereszt munkatársain kívül az Egyesült Államok-beli jótékonysági szervezet, a Y. M. C. A.

52 aktivistái igyekeztek javítani a körülményeken. Keresztessy leírásából tudjuk, hogy ők nem csak élelmiszerrel segítették a hazatérőket, hanem ellátták őket kisebb használati tárgyakkal, így például tűvel és cérnával is.

53 A hazaérkező katonákat fogadóbizottságok várták a határon, akik intézték az adminisztrációs teendőket. Ezek elintézése után sem nyílt meg egyenes út az otthonig, ugyanis a volt hadifoglyokat a hadügyminisztérium 1919 februárjában kiadott 3000 eln./55.b. számú utasítása alapján leszerelő táborokba szállították át. Ezekben a táborokban intézték el központilag a leszereléssel kapcsolatos teendőket és minden katonának tüzetes orvosi ellenőrzésen kellett átesnie. Ez utóbbi része volt egy eleinte háromnapos karantén, amelyet később a fokozott járványveszély miatt - amely különösen aktuális volt a Kelet-Szibériából hazatérő katonák esetében - 14 napra emeltek fel. Ez idő alatt a katonák folyamatos orvosi ellenőrzés mellett, többszöri fertőtlenítésen estek át. Ezen túl a Tanácsköztársaság utóhatásaként alapos politikai ellenőrzés is folyt, itt szűrték ki a politikailag gyanús, megbízhatatlan egykori hadifoglyokat. Ilyen tábor működött Csóton, Inotán, Zalaegerszegen és Miskolcon, de közvetlenül Budapestre is szállítottak - elsősorban súlyos beteg - katonákat. Összességében tehát a hazatérő katonákra még azután is komoly megpróbáltatások vártak, hogy elhagyták szibériai táboraikat. A misszió eredeti terveivel szemben a hazaszállítás lényegesen lassabban haladt. A vártnál jóval többen jelentkeztek a nikolszk-usszurijszki központi táborban. 1920 decemberében csak ennek a tábornak a létszáma meghaladta az ezer főt,

54 és ez a szám a következő hónapokban sem csökkent, sőt 1921. február 21-én már 1321 főre emelkedett.

55 A misszió vezetője, aki ekkor már a DelPAdami Géza vezérkari századost felváltó Gerő Tibor volt, 1921. február 11-én közzétett 270/1921

56 számú utasításában szólított fel minden, addig még nem regisztrált hadifoglyot, hogy jelentkezzen a misszió vlagyivosztoki irodáján, mert ellenkező esetben elveszítik a lehetőségüket a hazatérésre. Az utolsónak szánt felszólítást közzétették a helyi orosz és angol nyelvű újságokban, sőt még Mandzsúriában is. Azonban a misszió minden erőfeszítése ellenére is csak nagyon lassan jutottak el a hírek Szibéria belsejébe, ezekről a területekről még 1921 nyarán is nagy számban érkeztek hadifoglyok a távolkeleti kikötőbe. Ezért Gerő Tibor csak augusztus 21-én jelenthette, hogy a misszió befejezte munkáját és a magyar kormány uta51 HOM.HTD., 76.329.1. 52 A Y. M. C. A. az Angliában és az Egyesült Államokban működő protestáns egyházi ifjúsági szervezet rövidítése. E szervezet aktivistái nem kizárólag a hajókon, hanem Szibéria elsősorban antantcsapatok által ellenőrzött területein is végeztek jótékonysági munkát. "HOM.HTD., 76.329.1. 54 HL. Hadifogoly Gyűjtemény, 2. doboz 55 HL. Hadifogoly Gyűjtemény, 3. doboz 56 Uo. 330