A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

MESTER Zsolt: Bükki paleolitikus barlangi lelőhelyek régészeti revíziója: három esettanulmány

Ringer (1991: 527) szerint a „Hystrix-horizont" az Emiliani-féle 5a klimatozónával korrelálható, vagyis az utolsó eljegesedést megelőző meleg szakaszra tehető. Sólyomkúti-sziklaüreg (Vidróczky-barlang) Harmadik példánk azt az esetet képviseli, amikor a hiányos dokumentációk a revíziós munkát igen nagy nehézségek elé állítják, s a lehetőségeket szűk korlátok közé szorítják. 1906-ban, bükki kutatásaihoz hozzáfogva, Kadic O. végiglátogatta a Garadna- és a Szinva-völgy barlangjait. A Sólyomkúti-sziklaüreget ekkor az ősember nyomának megtalálása szempontjából érdektelennek tartotta (Kadic 1907: 338), így ásatására csak három és fél évtized elmúltával, 1942-ben kerített sort, amikor a kisméretű barlangüreg délnyugati felét fenékig feltárta. Kadic (1943: 57) rövid beszámolójában csak annyit említ, hogy a pleisztocén rétegekből emlősmaradványokat és 2 db gondosan megmunkált, jellegzetes moustérien kőeszközt gyűjtött. Rendelkezésünkre állnak az alap- és metszetrajzok, valamint a gyűjtőleltár.

7 Ez utóbbiban az eszköznek tekintett csonttöredékek és az edénycserepek mellett 4 db kőtárgy szerepel: Szám Megnevezés Db Réteg Négyszög 1. paleolitos hegy 1 alsó sárga agyag 7. 2. paleolitos penge 1 felső barna agyag 11. 4. mészkőből készült korong 1 felső sárga agyag 5. 9. szabályos tojásdad kavics 1 humusszal kitöltött gödör 9. A Magyar Nemzeti Múzeum Paleolit-gyűjteményének leltárkönyvében viszont 5 tárgy szerepel a Sólyomkúti-sziklaüreg Kadic-féle ásatásából származóként (Pb 51/105108 és Pb 51/141). A leltárkönyvből látszik, hogy ezeket Vértes L. leltározta be 1951ben, kilenc évvel Kadic ásatása után. Az egyik lelet teljes biztonsággal azonosítható, mert a tojásdad kavics oldalán ma is látható a 9-es szám egy ráragasztott papírdarabkán. A mészkőből készült korong nincs a gyűjteményben, a további négy kőeszköz közül kettő háromszögletű, hegyszerű típus, kettő pedig lapos, négyszögletes szilánk. Figyelembe véve, hogy Kadic milyen széles értelemben használta a „hegy" és „penge" terminusokat, bármelyik kettő lehet az 1942-es gyüjtőleltárban szereplő lelet. A másik kettő pedig származhat egy későbbi ásatásból, amelynek 1943 és 1951 között kellett lezajlania. A lelőhely problematikájának szentelt legutóbbi tanulmányunkban is megállapítottuk, hogy az ideig nem találtunk megbízható információkat az 1942-es feltárásnál későbbi ásatásra nézve (Mester 2000: 86). Csupán három közvetett adatot ismertünk (Mester 1994: 94-95). 1. Az alaprajzon a barlang északkeleti felén az 1943-as ásatás területét jelölte be vízszintes vonalazással a rajz készítője (9. ábra). 2. A Bükk barlangjaiban végzett régészeti és őslénytani ásatások jegyzékében (Kordos 1983) szerepel Saád A. 1947-es évszámmal. 3. Vértes (1959: 74) az 1955-ben folytatott mintavételezéséről szólva megemlíti, hogy 1951-ben Gábori M. próbaásatást végzett a legalsó vörös rétegben. 7 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár 4. S. I. 31