A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
SZABÓ Timea: Pettkó János élete és munkássága, különös tekintettel a selmeci évekre
azonos a fent már említett későbbi nagy mineralógusunkkal. Ő későbbi visszaemlékezéseiben egyik, ha nem a legmeghatározóbb tanárának tartotta Pettkó Jánost. A mü elkészítését a magyar bányászati nyelv hiányossága, túlzott németes mivolta inspirálta. Több korábbi munka is segítette az összeállítókat. így például az akadémián korábban lezajlott előadások jegyzetei, az Erdélyből elküldött bányászati szógyűjtemény, Kacskovics Lajos által készített szójegyzék illetve a Ritter-féle szókönyv betű szerinti, kevésbé sikeres fordítása. Érdekességként meg lehet jegyezni, hogy az Olvasó Társulat felhívta a szerkesztők figyelmét arra, hogy mellőzzék az új szavak alkotását. Ezzel a lehetőséggel akkor éljenek csupán, ha sem a közéletből, sem pedig a magyar vidékek tájszavainak átnézése során nem találtak megfelelőt. Az elkészült szógyűjteményt végül 1845-ben adták ki Selmecbányán. Ez az összefoglaló kötet méltán illeszkedik a reformkor szelleméhez, s kapcsolódik a magyar nyelv hivatalossá tételéhez. Pettkó oktatómunkája mellett számos más feladatot is elvállalt az akadémián, többek között évekig ellátta a bányászati kar referensi teendőit is. A tanszék jelentős részben Pettkó munkájának is köszönhetően számos komoly gyűjteménnyel rendelkezett. A legtöbb példányt az ásványok képviselték (több mint 4000 darab), majd az őslénytani leletek, s végül a kőzetek. A terepi gyűjteménygyarapítás mellett már ekkor is jellemző volt egyes magángyűjtemények megvétele. Tanári működésének idejére tehető Hauch Antal, akadémiai tanár ásványgyűjteményének (1856) illetve Zipser Keresztély András besztercebányai orvos paleontológiái gyűjteményének (1865) megvásárlása. Saját bevallása szerint meglehetősen kevés időt tudott fordítani a tudományos tevékenységre, a különböző jellegű oktatói munkája mellett. Mégis számos tudományos igényű ásványtani, geológiai publikációja látott napvilágot a Selmecen eltöltött évek alatt. Az 1848/49-es események a selmeci akadémia hallgatóit és oktatóit is megérintették. 1848. áprilisában a hallgatók olyan kéréssel folyamodtak az akadémia vezetőihez, hogy a fennálló helyzet miatt rövidítsék meg a tanévet. E kérésnek az igazgatóság készséggel eleget tett. Majd pár hónappal később 1848. szeptember 30-án az akadémia tanárai és tanársegédei közül Beniczky Lajos országos és kormánybiztos elnöklete alatt az alkotmányos tiszti esküt a következők tették le: Bachmann József, 23 Pettkó János, Adriányi (Adriany) János 24 tanárok, Barnay Albert, Kachelmann Vilibárd tanársegédek. November 27-én: Schwartz Frigyes Ignác, 25 november 29-én: Korzicska Károly, 26 Szilniczky Ignác tanársegéd. E rövid felsorolásból is jól látszik, hogy Pettkó az egész akadémián az elsők között esküdött fel a független magyar állam alkotmányára. Abban az időben, amikor az országban élő nemzetiségek kevés kivételtől eltekintve inkább az osztrákokkal szimpatizáltak, félve egy erőteljesebb magyar befolyástól. Jellemző például, hogy az 1848/49-es események után az akadémia számos német, szlovák illetve cseh származású diákja - és tanára - hagyta ott Selmecbányát, tartva a magyarosító törekvésektől. Ezen tanulók részére 23 Bachmann József (7-1868), akadémiai tanár, 1848-ban az akadémia nemzetőrségének parancsnoka. 24 Adriányi János (1799-1871), 1823-26: selmeci diák, 1835-5l-ig akadémiai tanár, 1848-ban nemzetőrként harcol. Később Miskolcon telepszik le, ahol jelentős szerepe volt a Diósgyőr környéki állami szénbányászat megindításában. 25 Schwarz Frigyes Ignác (7-1866), selmeci diák, majd 1838-1865-ig ugyanitt tanár. Érdekesség, hogy 1848-ban csak a hallgatók bojkottjának a hatására teszi le az esküt. Az 1848-as tantestület egyetlen magyar államellenes tagja volt. 26 Korzicska (Kofistka) Károly (Karel) (1825-1906), a bécsi egyetemen, majd a selmeci akadémián tanul. 1848/49-ben Selmecen, mint tanársegéd dolgozik. 1851-től a prágai főiskola tanára, majd rektora lesz, a bécsi és a prágai tudományos akadémia tagja. 304
