A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SISKA József: Premontrei szerzetesek a bodrogközi Leleszen

A távlati tervek szerint a szolgálatban megfáradt, koros rendtagoknak szerveznek az épületben Szeretetotthont.

2 Lelesz helység 1132-ig a zempléni vár birtoka volt, amikor II. Béla keresztfiának, a későbbi váci püspökké választott Boleszlónak ajándékozta. Boleszló végrendeletében a premontreieknek adta tovább. A franciaországi szerzetesek idetelepülésének pontos dátumát nem tudjuk. A legtöbb forrás 1180 és 1198 közötti időszakra teszi.

3 Az egyszintes rendházat és a hozzá tartozó Szent Kereszt templomot 1210 körül szentelte fel Katapán, egri püspök. Az alapítólevelet, amelyet III. Béla állított ki, Imre király megsemmisítette, ezért //. András 1214-ben megerősítette és újabb birtokadományokkal kiegészítette azt. A legenda szerint a hála vezérelte cselekedetében, mert a halicsi hadjárata alatt meggyilkolt feleségének, Gertrudisnak holttestét a leleszi szerzetesek fogadták be átmenetileg a templomuk alatt lévő kriptába. A király személyében tehát az ország első embere lett a rend patrónusa. Az 124l-es tatár betörés, mint az ország legnagyobb részén, itt is pusztulást hozott. IV. Béla sikeres újjáépítésének eredményeként folytatódhatott a rendi élet. A kegyúri jogot IV. László 1290-ben világi emberekre ruházta át. így jutott hozzá a Bodrogközben régóta birtokos Baksa nemzetség. A család és Nagy Lajos királyunk bőkezű támogatásának köszönhető a mai rendház földszinti részének és a délről hozzá csatlakozó, nagyméretű templomnak a felépítése 1360 és 1365 között. Okmányokkal igazoltan ezekben a munkálatokban a kor neves budai és kassai mesterei vettek részt. A napjainkig létező Lelesz, Királyhelmec, Nagy kapós, Kis kapós, Pólyán, Csernyő, Vajdácska, Kisgéres, Kanyar, Ricse, Semjén, Agárd, Kaponya, Sislóc, Viszoka, Szalóka, Lakart, Trask, valamint az idők folyamán elpusztult több helységében birtokos prépostságot a gazdagságára irigy, erőszakos főnemesek sokszor megtámadták. A belpolitikai zűrzavarok szolgáltattak ehhez kedvező alkalmat, már a 15. században is. Az önkényeskedések miatt erősítették meg az egész épületegyüttest az 1450-es években. Az atrocitások a mohácsi csatavesztést követően újra felerősödtek. Hol I. Ferdinánd, hol János király emberei foglalták el és fosztották ki Leleszt. A zavaros közállapotoknak köszönhetően, az 1566 óta megüresedett rendházat 1569-től a királyi kamara világi főpapok kezelésére bízta. Az 1697-ig tartó kommendátor korszakban négy csanádi, négy erdélyi, egy nagyváradi választott püspök, két egri, két esztergomi és egy veszprémi kanonok látta el a préposti tisztséget. Aló. század második felében kétszer pusztított tűz Leleszen. Az általa okozott károk felszámolásakor külső védművekkel erősítették meg a rendházat. A kommendátorok közül Thelekessy István végeztette a legnagyobb szabású építési munkálatokat. Emeletet húzatott az addig földszintes épületre. Az északi oldalt három bástyaszerű toronnyal látta el. I. Lipót rendelete 1697-ben az ausztriai Pernec apátságának adományozta Leleszt. Tőlük 1700-ban a sziléziai Boroszló, majd 1702-ben a morvaországi Louka rendházának kormányzása alá kerültek. A loukai elöljárók egyike, Kunitz-Weissenburg Károly Ferenc gróf az 1730-as években felépíttette a második emeletet, megmagasíttatta a bástyatornyokat. Az épület keleti oldalában lévő Szent Mihály kápolnát is átalakíttatta, amelynek eredményeként a benne lévő, 14. századi freskók egy része megsemmisült. Barokkizálta a nagytemplomot úgy, hogy architektúrájának gótikus jegyei megmaradtak. A szentélyben felállított, impozáns főoltárral viszont eltakarta az ott korábban elhelyezett két reneszánsz síremléket. 2 Ezúton mondok köszönetet Bartal Károly Tamás jászói apát úrnak az összes leleszi információjáért. 3 Valter!., 1969. 117. 289