A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
TAKÁCS Béla – VERES László: A szoldobágyi és a szelestyei üveghuták története I.
A SZOLDOBÁGYI ÉS A SZELESTYEI ÜVEGHUTÁK TÖRTÉNETE I. tTAKÁCS BÉLA-VERES LÁSZLÓ Bevezetés A magyar üvegművesség történetének egyik kiemelkedő kutatója Takács Béla volt. 1965-ben, amikor forrásfeltárásokat végzett a Károlyi család budapesti levéltárában a Zempléni-hegységben egykor működő üveghuták történetére vonatkozóan, számtalan a szoldobágyi és szelestyei üveghutákra is utaló - dokumentumot talált. A szerzőt az adott esetben csak a zempléni huták anyaga érdekelte, és ugyanez ismétlődött meg 1970ben, amikor a parádi huta történetét dolgozta fel a Károlyi család levéltárában lévő adatok alapján. 1 A levéltári munkát a tárgyak gyűjtése követte, ami már csak azért is járt sikerrel, mert a Zempléni-hegységben, Ujhután 1916-ban szűnt meg a termelés, a parádi üveggyár viszont 1708 óta még ma is működik. A Takács Béla által vezetett gyűjtés során több száz üvegtárgy került a sárospataki és az egri múzeum birtokába, sőt Ujhután 19. századi vasszerszámokat is sikerült megszerezni a múzeum számára. 2 Takács Béla A Zempléni-hegység üveghutái és a Parádi üvegművészet című monográfiáit az Országos Levéltárban található gróf Károlyi család levéltára iratai, dokumentumai alapján készítette el. Tette ezt azért, mert véleménye szerint alig volt ipartörténetünknek olyan ága, ami jobban hiányolta a részletkutatás eredményeit, mint a magyar üveggyártás története. Az üvegiparunkkal foglalkozó művek szerzői Takács Béla fellépte előtt nem léptek fel ilyen igénnyel, vagyis az archivális forrásokban lévő lehetőségek kiaknázásával. Megelégedtek a másodkézből vett, sokszor téves adatokkal, amelyek alapján igyekeztek átfogó képet adni a magyar üveggyártás múltjáról, jelenéről. Ha végiglapozzuk az üvegiparunk történetét ismertető meglehetősen gazdag irodalmat, azonnal szembetűnik, hogy a szerzők üveggyártásunk múltjára vonatkozó adataikat szinte kivétel nélkül a 18. század végén és a 19. század elején megjelent magyar és német nyelvű statisztikai és geográfiai munkákból merítették. A minden kritikai ellenőrzés nélkül átvett adatok miatt ezek a művek nem tekinthetők hiteles forrásoknak, mert nélkülözik a komoly történetírás alapját, a levéltári kutatómunkát. Üveggyártásunk múltja iránt a 19. század végén, a millennium idején mutatkozott először érdeklődés. Telkes Simon ipari monográfiáját 3 követően sorra jelentek meg a szintetizáló, átfogó bemutatásra törekvő művek, vagy a gyűjteményes kötetekben hoszszabb-rövidebb dolgozatok. Bárdos József? Wartha Vince 5 és Divald Kornéf neve fém1 Takács B., 1966a., 1970. 2 Takács B., 1966b. 235-255., 1966a. 3 Telkes S., 1895. 4 Bárdos J., 1886. 5 Wartha V., 1896. 6 Divald K., 1912.329-378. 267