A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

MESTER Zsolt: Bükki paleolitikus barlangi lelőhelyek régészeti revíziója: három esettanulmány

1. ábra. Suba-lyuk: a barlang hosszmetszete (Kadic 1938b nyomán) A leletek előkerülési helyének horizontális (topográfiai) és vertikális (sztratigráfiai) rekonstruálása megfelelő alapot szolgáltat a szakirodalomban egyik publikációról a másikra átörökített téves megállapítások helyesbítéséhez, valamint számtalan kérdés újragondolásához. A monográfiában a leletanyag feldolgozása kapcsán (Kadic 1938c) több, egymásnak részben ellentmondó megállapítást olvashatunk. A szövegben az szerepel, hogy a „Mussolini-barlangban talált paleolitos anyag teljes egészében 5333 darabból áll" (p. 107.), ugyanakkor a kőipar függőleges elterjedését bemutató táblázat adatait összesítve 6224 darabot kapunk. Ezzel szemben a gyűjtőleltárban 6341 darab leletet rögzítettek. Ennek bejegyzései kissé eltérő számokat mutatnak az egyes rétegekre vonatkozóan, mint a Kadic-féle összesítés, bár alapjában hasonló az eloszlás (2. ábra). Az eltérés oka valószínűleg csupán számolási hiba. A kőipar eloszlásáról szólva Kadic megállapítja (p. 107.): „A paleolitok függőleges eloszlása azt mutatja, hogy majd minden rétegben volt kőeszköz, de fötömegük főként két réteghez, a felső világosbarna és az alsó sárgásvörös agyagréteghez volt kötött. E kultúrarétegek fölött és alatt közvetlenül fekvő rétegekben ugyancsak volt paleolit, míg a barlangkitöltés középső részéből csak elszórtan került elő." 25