A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

GYULAI Éva: A miskolci Miskolci Csulyak. Miskolci Csulyak István miskolci működése (1612-1616)

ba a víz gyors csobogását idéző jelzővel: citae Szinvae. Csulyak a halála után, 1645-ben nyomtatásban megjelent saját sírversében

31 is megemlékezik a Szinváról, de itt már téli hangulat, a befagyott folyócska képével idézi fel miskolci lelkészi éveit. Az említett főprédikátori ház és a hegyoldalban álló gótikus templom a Szinva közvetlen közelségében emelkedett, így érthető, hogy a költő jelrendszerében a templom mellett a Szinvában testesült meg mindaz, ami miskolci. Me doctore bibit Miskolci veneranda Tonantis Verba, quater Szinvam cum glaciasset hyems. Turca lares postquam patrios mutare coegit, Atque patris cippum visere: Liszkam abeo. (Itta a Mennydörgő tisztelt szavait Miskolc a kezemből, Tél jege míg befedé, négyszer a Szinva vizét. Majd a török kényszer a hazámból máshova űzött, Sírja apámnak vár, távozom Liszkára.) * 2. kép. Az 1612-ben kiállított nyugta A szirmai rákok ürügyet szolgáltattak arra is küldőjüknek és költőjüknek, hogy a kor, a 17. század elejének békétlen sőt háborús viszonyait két jellegzetes figurával, a vad török {Turca ferox) és a „perfid" hajdú (perfidus Haidó) alakjával érzékeltesse, nem is sejtvén, hogy ugyanitt pár esztendő múlva maga is fizikai közelségbe kerül egyikükkel. Saját sírversében is a törököt nevezi meg, aki miatt kénytelen házi isteneit, családja városát elhagyni, s már nem csodálkozhatunk azon, hogy apja születésének körülményeit (a város feldúlását és a templomok égését) valamint saját esetét a moldvai ártánnyal, nem sokkal Miskolcra kerülés után, rossz ómennek, baljós jelnek tekintette. Ha a prédikátor költőt a fatális jelek és fátuma vissza is sodorta a Hegyaljára, naplója, miskolci A költő sírverséről bővebben: Huszti V., 2000. 242