A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

GYULAI Éva: A miskolci Miskolci Csulyak. Miskolci Csulyak István miskolci működése (1612-1616)

seregével tört Borsod vármegyére, s végigpusztítva a Bükkalját egészen Miskolcig hatolt.

13 A török hódoltatás miskolci kezdetét egyébként Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte. Miskolci Csulyak István, a prédikátor fia a sírversben sors, a fátum kezét látta atyja születésének vészterhes körülményeiben. A városi jegyzőkönyv 1594-es bejegyzése szerint: „az Csulyak János fiai vallanak örököt Ispán Istvánnak az házról, mely vagyon a Felső-Piac utcában ". Miskolci Csulyak István ekkor 21 éves, 1594 nyarán hagyja oda Debrecent, ahol három évig tanult a Kollégiumban, hogy Újhelybe visszatérve egy ideig Kállai János iskolájába járjon. A miskolci ház, amelyről szó van, Miskolc főutcáján feküdt, amely, mint neve is mutatja, a népes hetipiacoknak is helyt adott. A ház (és jobbágytelek) valószínűleg még Csulyak Pál tulajdona volt, ezt mutatja, hogy akinek eladták, a Csulyak család genealógiájában is szerepel: Csulyak Pál másik fiának, a már említett Imrének vejeként. Imrének a genealógiában két lányát jegyezték fel, Erzsébetet, aki lánykorában halt meg, és Hevesi István Ispanné Katát. A korabeli nevek bizonytalanságát igazolja, hogy a Városkönyv vezetéknévként, a családi hagyomány pedig foglalkozásként őrizte meg az ispánt, de minden valószínűség szerint ugyanazon személyről van szó, aki az egyik örökös, Csulyak Kata férjeként a többi örököstől, felesége unokatestvéreitől, Miskolci Csulyak Istvántól és ifjabb Jánostól megvette a részüket. Ha a dézsmaadó jobbágynak, Csulyak Pálnak fia, az idősebb Miskolci Csulyak János, testvérei közül egyetlenként magasabb tanulmányokat folytatván el is hagyta Miskolcot, birtokjoga Miskolchoz kötötte, s fia, a költő, fivérével együtt csak 21 éves korában mond le erről a jogról rokonuk javára. A mezővárosi jobbágy-polgári család genealógiája, a jobbágytelekhez és szőlőkhöz fűződött birtokjoga, a birtokon tett osztály a családot a nemesi családok gyakorlatához közelítette, amint társadalmi emelkedésének csúcsa is a nemesség megszerzése volt. A források elégtelensége miatt nem tudjuk, a Csulyak családban ki, melyik ág szerzett nemességet és mikor (Miskolci Csulyak István anyjának családja nemes volt, hiszen az abaúji Enyickén lakó nagybátyját, Póli Istvánt 1595-ben nemesemberként említi Csulyak István említett naplójában: avunculum Stephanum Poli virum nobilem). A Borsod vármegyei jegyzőkönyv 1649-ben (a miskolci) Csulyak Lukácsot már nemesként írja, amikor Bonta Mihály gyerekeinek gyámjaként a nemesi vármegye előtt tiltakozik, mert Bonta Istvánné a tudta nélkül adott el egy házat a Dőry családnak.

15 A papi rendbe való bekerülésével azonban a feudális társadalom kiváltságosai közé emelkedett az is, aki a nemességet nem szerezte meg. Miskolci Csulyak István a családi örökségről való lemondása után legközelebb csak jó 20 évvel később kerül kapcsolatba azzal a helységgel, amelyről nevét vette. Latin nyelvű visszaemlékezésében csak két oldalt szentel miskolci éveinek (1612-1616), hiszen lelkészi, vallásszervezői, hittudósi, költői működése majd csak Zemplén vármegyei éveiben bontakozik ki igazán, de a hasonló jellegű források szinte teljes hiánya miatt ez a rövid naplórészlet Miskolc kora újkori történetének egyik kitüntetett kútfejévé lett. „Anno 1612. 3. Januarii Magnificus heros Ludovicus Rákóczi in aedibus Zomborianis ultimum vitae suae clausit, cui parentavi in templo Szerencinensi 29. Feb. Cum superiori mense Juditba conjunx iterum graviter aegrotasset, quam post multos dolores 8 Februar

U sanandi gratia Miscolcinum ablegavi, cum antea 31. Januarii liter as a Praetore, civibusque Miscolcinensibus invitatorias acceperam. Quare 19. Febr. Szerencinensžbus publice valedixi, postquam pastoralis mei tyrocinii triennium inter 13 VassE., 1981.51. 14 Városkönyv 391. sz. 15 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/14. kötet 277. 229