A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
GYULAI Éva: A miskolci Miskolci Csulyak. Miskolci Csulyak István miskolci működése (1612-1616)
A család törzsökös jobbágyi státusát jelzi, hogy az 158l-es gabonadézsma jegyzékében az 5 (dézsmaszedésnél segédkezett) bíró egyike Csulyak Ferenc volt, így az ő termését, dézsmamentességet élvezvén, nem ismerjük, ugyanakkor Csulyak Imrét felvették a dézsmaadók között 6 kalangya 7 kéve (187 kéve), magasnak számító terméssel. 5 A két miskolci telkes jobbágy közül Miskolci Csulyak István apjának a családi genealógia szerint Imre a testvére, Ferenc unokatestvére volt. Együtt (és a jegyzékben igen közel egymáshoz) adnak dézsmát 1583-ban is gabonából. 6 A költő nagybátyja volt az a Miklós is, aki 1600-ban 7 kévés (igen alacsony tizedet) adott gabonatermése után. 7 A legtöbb nevet a bordézsma jegyzékei tartalmazzák, hiszen a szőlőbirtok különleges feudális birtokjoga miatt szabadon adható-vehető, bár dézsmaköteles tulajdon volt, ezért az is hozzájuthatott, aki jobbágytelekhez és az ehhez kapcsolódó szántóhoz-réthez nehezen. Éppen a különleges birtokjogi státusz miatt tartozott a szőlők ingatlanforgalma a mezőváros, és nem a földesúr joghatósága alá. 1577 és 1583 között a család több tagja is adott borból dézsmát, 1577-ben Csulyak Orbán, a költő nagyapjának, Csulyak Pálnak fivére a Bedegvölgy promontóriumon adott igen kevés, 6 iccés tizedet. Csulyak Ferenc, aki 1583-ban bíróságot viselt a dézsmálásnál, 1577-ben, 1579-ben és 1583-ban is fizetett bora után, ez utóbbi évben két szőlője is volt, az egyik után kiemelkedő dézsmát adott, több mint 10 kassai köblöt. A Miskolcon maradt Csulyakok között ő tűnik a legvagyonosabbnak. A költő nagybátyjai közül Imre mindhárom évben fizetett bortizedet, 1577-ben, amikor igen jó termés volt Miskolcon, a Szentgyörgyön lévő szőleje után 6 és fél kassai köblös, igen bőséges tizedet dézsmáltak tőle. Lukács neve csak 1583-ban szerepel a bordézsma-jegyzékében. A tolcsvai prédikátor nagybátyjai közül Tamás (ennec 3 leania volt) 1583-ban fizet bortizedet. 8 A Városkönyv 1577-es bejegyzése is a családi genealógiát igazolja, hiszen ekkor Csulyak Pál (aki valószínűleg már nem volt az élők sorában) egykori adósságát, két és fél (hordó) bort, fia, Csulyak Imre téríti meg hatodfél forinttal. A szőlőművelő család nemcsak művelte szőlejét, hanem, mint legfontosabb ingatlanvagyonával: házával és szőlejével a miskolci élénk ingatlanforgalomban is részt vett. 1590-ben Csulyak Ferenc bedegvölgyi szőlejét 32 forint 35 dénáros adósságban Csaba Pálnak ítélte a miskolci tanács (valószínűleg a tulajdonos halálakor), 1591-ben pedig Csulyak Ferencné a szőlő másik felét 37 forintért kényszerül eladni (amelynek egyik ekkori szomszédja az előző vevő, Csaba Pál). Csulyak Ferenc 1585-ben még életében feleségével együtt eladja egy ház felét (a ház másik fele Balog Pálé és feleségéé, egykor Zombori Mártonnéé, akik nem szerepelnek a genealógiában). 9 De nemcsak a költő apjának unokatestvére, Ferenc, hanem nővére, Anna is nehézségekkel küszködik a század vége felé. Róla a költő ezt írja genealógiájában: Kis Anna aetatis anno 50 die(m) suum virgo obiit (Kis Anna, 50 éves korában hajadonként halt meg), a Városkönyv szerint pedig: 1591-ben „Csulyak Pál leánya, Kiss Anna szőlő örökségét és házát vallotta Szabó Boldizsárnénak, ha pedig ha holta történnék is ez megnevezett Szabó Boldizsárnénak, Ilona asszonynak, minden, mind ház, mind szőlő, maradjon az asszonynak, Szabó Boldizsárnénak a fiaira, pénze nélkül, mert engem nyomorúságomban ő tartott. " 10 5 MOLE158 1581/6. 6 MOLE 158 1583/6. 7 MOLE158 1600/3. 8 MOL E 158 1577/6, 1579/13, 1583/19. 9 Városkönyv 138, 234, 334,374, 391. sz. 10 Városkönyv 369. sz. 227
