A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

FRISNYÁK Sándor: A kultúrtáj kialakulása és terjedése Borsod vármegyében

gazdálkodtak (Bogács, Bükkaranyos, Cserépfalu-Pazsagpuszta, Ernőd, Sály, Vatta stb.). A Bükk hegységben és a dombsági előterében élt bronzkori népek földműveléssel, erdei legeltetéssel, kő- és fémeszközkészítéssel foglalkoztak. A sík és hegyvidék találkozásánál szállásterületük védelmére egy földvárövezetet létesítettek (Bükkaranyos, Bükkszentlászló, Dédes, Sály, Tapolca stb.). A hegység földműves telepei közül a bükkszentlászlói (= óhutai) Nagysánc a legérdekesebb. A késő bronzkori település és művelt területe 440-450 m magasságban helyezkedik el és egy 16-17 hektárnyi kultúrtájat alkot a Bükk erdőrengetegében.

10 A szubatlanti fázisban (Kr. e. 600-tól) a klíma szárazodott, de hűvös maradt.

11 A Kr. e. 8. évszázadban sztyeppéi lovas, állattenyésztő nép jelent meg a Kárpát-medencében. Érkezésük a vaskor kezdetét jelenti.

12 A vaskori népek állattenyésztéssel, alárendelten földműveléssel és különböző (elsősorban fém-) ipari termeléssel foglalkoztak.

13 Az állattenyésztés és a földművelés térbeli rendje alapvetően nem változott, ami az emberi alkalmazkodást és a racionális környezetgazdálkodást jelzi. A bükkszentlászlói Nagysánc - 700-800 éves szünet után - ismét betelepült. A vasműves kelták itt alakították ki erődített településüket és a mikrorelief tagoltságának megfelelő szántóparcelláikat. A vasból készített termelőeszközök (eke- és ásópapucs, kerekes eke, sarló stb.) használatával hatékonyabbá vált a földművelés. A Kr. u. 1-4. században területünk déli részén (és az egész Alföldön) a szarmaták éltek. Szállásterületüket a Csörsz-ároknak nevezett sáncrendszer védelmezte. A Csörszárok két-három vonalban, több száz km hosszan épült ki az Alföld peremén, így DélBorsodban is. A védelmi vonal megyénket Mezőkövesd, Szentistván, Gelej, Mezőkeresztes, Igrici, Nemesbikk és Ároktő környékén érintette.

14 Az 5-9. században, a népvándorlás korában nomád és félnomád népek éltek megyénkben. A félnomád népeknél a nagyállattartó tevékenység kiegészült földműveléssel is. A 7. század elején a Borsodi-Mezőségen, a Sajó és Bódva alföldi völgynyílásában a korábban állattenyésztő avarok áttértek a földművelésre és állandó településeket létesítettek. A 7-9. században Borsod tölgyesekkel borított dombvidékein földművelő szlávok települtek le (Bükkzsérc, Csermely, Dövény, Kurityán, Múcsony, Parasznya, Rakaca, Szomolya, Szuha, Tapolca, Vadna, Varbó stb.). A 750-től 900-ig tartó katasztrofális szárazság következtében az erdősztyepp zóna legelői kiszáradtak, az állatállomány elpusztult, a földművelés megszűnt és beköszöntött az éhhalál.

15 A szárazság és az éhínség - más tényezőkkel együtt - hozzájárult az avar birodalom megsemmisüléséhez.

16 A honfoglalás előtt itt élt népek életfenntartó-termelő tevékenységükkel környezetátalakító tényezőkké váltak. A neolitikum óta folyó földművelés és állattenyésztés ökológiai hatása elsősorban az erdőterület csökkenésében nyilvánul meg. Krisztus születésétől a 9-10. századig a Kárpát-medence erdősültsége 75-80%-ról 35-37%-ra csökkent, s ennek következményeként a természeti folyamatokban egy sor változás indult el.

17 A honfoglalás idején a Kárpát-medencében 150-300 000 ember élt,

18 elsősorban a mo10 Naváki Gy.-Sándorfi Gy., 1992. 11 Medzihradszky Zs.-Járainé Komlódi M, 1996.; Somogyi S., 2000. 12 Révész L, 1994/b. 13 Fülöp J., 1984. 14 Nováki Gy.-Sándorfi Gy., 1992. 15 Györfjy Gy.-Zólyomi B, 1996. 16 Györfjy Gy.-Zólyomi B., 1996. 17 Kordos L, 1996. u

KristóGy., 1998. 215