A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

FRISNYÁK Sándor: A kultúrtáj kialakulása és terjedése Borsod vármegyében

A KULTÚRTÁJ KIALAKULÁSA ÉS TERJEDÉSE BORSOD VÁRMEGYÉBEN FRISNYÁK SÁNDOR A történelmi Borsod vármegye kiterjedése 3629 km

2

, a Kárpát-medence területének alig több mint 1,1 %-a.* Borsod a Felvidék-régió déli részén ún. hegyalja vagy vásárvonalas vármegye, két nagy gazdasági térszerkezet határán. A hegyalja vármegyék változatos tér- és erőforrás-kínálata minden korban fontos telepítőtényező volt. A paleolitikum (= őskőkor) óta kimutatható emberi jelenlét, a környezethasznosítás, a társadalmi-gazdasági térszerveződés Borsod táj energiáira, természeti erőforrásaira és a vármegyét alkotó tájcsoport kedvező geográfiai helyzetére épült. A vármegye területének 1/3-a síkság, a többi domb- és hegyvidék (a legalacsonyabb és legmagasabb terület szintkülönbsége 871 méter). Természeti erőforrásai a művelésre fogható talajtakaró, a legeltetésre alkalmas gyepterületek, a vadban gazdag erdőségek, a források, az energiát és táplálékot (halat) adó vízfolyások, a hasznosítható kőzetek és ásványok. A természeti erőforrások használatának mértéke és módja időben és térben változó volt. Általánosságban megfogalmazható, hogy az őstársadalmaktól napjaink felé haladva az igénybe vett erőforrások köre fokozatosan bővül és felhasználása egyre intenzívebb. A gyűjtögető, halász-vadász életformát folytató emberek még csak használói voltak a természeti környezetnek, de tevékenységükkel nem avatkoztak be a táj fejlődésébe. Az ökoszisztéma változása akkor kezdődött el, amikor az emberek a zsákmányoló (= élelemszerző) tevékenységről áttértek a termelő gazdálkodásra, a földművelésre és az állattenyésztésre. A termelő ember a táj dinamikus tényezője, interaktív kapcsolatban áll környezetének biotikus és abiotikus elemeivel. Termelő munkájával a természetes ökotópok (= biotópok) helyett agroökotópokat hoz létre.

1 Az antropogén táj formálás-környezetátalakítás a létfenntartás érdekeit szolgálja és alapvető célja a terület népességeltartó és értéktermelő képességének növelése

2 Az emberi munkával átalakított és folyamatosan használt tér, a kultúrtáj a Kárpát-medence népeinek közös nagy alkotása. A kultúrtáj kialakulása és diffúziója hosszú folyamat, amelyet egy mintaterület, Borsod vármegye példáján mutatunk be. Az őskörnyezet első használói és átalakítói Borsod táj energiái lehetővé tették az ősember megtelepedését, nemcsak a Bükk hegység barlangjaiban, hanem a Sajó és a Bódva völgyében is. A pleisztocéntől a holocén atlanti fázisáig az élelemgyűjtő ősembercsoportok a sík és hegyvidéki tájak természeti erőforrásait hasznosították. Az atlanti (tölgy-) fázisban (Kr. e. 5300-3000) az enyhe, nedvesebb óceáni éghajlat (a holocén klímaoptimum) kedvezően hatott az erdő* A tanulmány az OTKA T 024171. sz. kutatási program keretében készült. 1 Marosi S.-Somogyi S., 1900. 2 Hajdú Z, 2000.; Lóczy £>., 2000. 213