A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)
WOLF Mária: Északkelet-Magyarország ispáni várai
a sánc. Gondoljunk csak a szénégető boksákra! A boksát magát fából építik és csak egy igen vékony tapasztásréteggel vonják be, így a fa ég, a földréteg pedig csak lefojtja az égést. Szó sem lehet tehát olyan föld-fa arányról, mint amelyeket e várak sáncaiban feltételeztek. Ha a sáncok külső oldala is földdel fedett lett volna, nehezen képzelhető el olyan meredek rézsűkialakítás is, amely idővel ne vált volna lóval vagy gyalogszerrel megmászhatóvá, vagyis védhetetlenné. Manapság már a legtekintélyesebb sáncoknál is ezt figyelhetjük meg. A sáncok csak úgy éghettek ki, ha a faszerkezet jelentős része szabadon állt, vagy legalábbis nem fedte vastag földtakaró. Mivel azonban így ezek a gerendavárak igen gyúlékonyak lettek volna, kellett, hogy valami védelmezze őket. Erre pedig legalkalmasabb egy tapasztásréteg lehetett, amelyet sok esetben a boronaházaknál is alkalmaztak. A tapasztást azonban időrőlidőre meg kellett újítani, mert ha kiszáradt és elkezdett leperegni, a gerendavár ismét csak nagyon sebezhetővé vált. A faszerkezet tapasztásának maradványait figyelték meg a gyöngyöspatai, 26 a sályi 27 és a soproni sáncokban is. 28 Az ispáni várakat tehát nem faszerkezettel erősített földsáncokként, hanem megfordítva, bizonyos szintig földdel föltöltött favárakként képzelhetjük el. E favárakat megmunkált és egymáshoz erősített kazettákból alakították ki, amelyeket földdel töltöttek fel. A várak külső oldala tapasztott lehetett, a tapasztás azonban nem fedhette a teljes faszerkezetet, hiszen több várban ez meg tudott gyulladni. Hogy a tűz „természetes" úton, azaz ostrom vagy véletlen égés következtében, és nem mesterséges kiégetés során keletkezett, azt ugyancsak ásatás igazolta. Jól megfigyelhető volt ugyanis például a sályi vár esetében, hogy a tűz a külső oldalról terjedt, és csak bizonyos mélységig égette át a sáncot, míg a belső oldal érintetlen maradt. 29 Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az ispáni várak közül idáig a borsodiban sikerült legtisztábban megfigyelni e szerkezeti sajátságokat. Ennek köszönhető az a világos sáncrekonstrukció, amelyet Nováki Gyula publikált 30 (18-19. kép), és amely a »'v/„-'_' .,•;*• S%< ' ''á'Mk r '*\)f. ; • . -. ; * '. :'• '; "•• /?.'...J ^m^^r % ^Sm.\ j&Sii 1 %wJ'V&',^ •-"• KSSSSSS^ k-oSísa* 7 7. kép. Kidűlő faszerkezet nyoma a borsodi földvár nyugati sáncátvágásának helyén 26 Kovács B., 1974.236. 27 Gádor J., 1985. 117. 28 Gádor J., 1985. 117. 5. jegyzet 29 Gádor J., 1987. 249. Véleményem szerint ez a megfigyelés éppen az ellenkezőjét bizonyítja annak, mint aminek igazolására a szerző felhozta. A nem egységes sánckiégés ugyanis csak véletlenszerűen mehetett végbe. Ha tervszerűen égették volna ki, mi akadálya lett volna, hogy kívül-belül felgyújtsák a sáncot? 30 Nováki Gy., 1993. 9., 10. ábra. 192
