A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SÁRKÖZI Sebestyén – NOVÁKI Gyula: A történeti Abaúj-Torna megye várai (Az őskortól a kuruc korig) II.

körülvett templom látható a templomtól DNy-ra égre csapó lángokkal. Wilhelm Dillich Vngarische Chronika című, 1600-ban kiadott művében viszont ötszög alaprajzú, sarkain kerek bástyákkal erődített és vizesárokkal védett erődítménynek ábrázolja Szikszót, amelyen belül fedél nélküli templom áll. A rajz azonban nem a helyszínen készült, miként arra a háttérben elhelyezett mecsetből következtetni lehet, de készítője tudott a szikszói erődítményről.

65 Forgách Imre íródeákjának a győztes 1588. évi szikszói győzelmet megörökítő, de befejezetlenül maradt leírásából pedig annyit tudunk meg, hogy az alacsony, mindössze egy sor gerendából álló embermagasságú kerítést a templom körül gerendákkal megmagasították.

66 Feltételezhető, hogy legkésőbb ekkor falazták fel mintegy 1 m-rel a templom ablaknyílásainak alsó részeit és alakítottak ki lőréseket ezekben a szentély és a déli kápolna ablakában, valamint a szentély D-i, a hajó K-i, valamint a déli előcsarnok K-i és Ny-i falában. A puskatűz számára kialakított nyílások helyzete egyúttal arra is utal, hogy a D-i oldalt tartották védtelenebbnek és innen várták a támadást. Szikszón a templom körüli „kerítés"-en kívül egy külső, települést övező palánk is volt.

67 Kifejezetten a templom körüli erődítményről ezt követően már nem találunk adatokat, a protokollum újkori adatai viszont a ma is fennálló falra vonatkoztathatók. így 1734-ben a templom romladozott kőkerítését felépítik és bevakolják. Kérdésként merül fel, hogy ekkor bontották-e vissza a talajszintig a középkori 170 cm széles körítőfalat és építették meg külső széléhez igazodva a ma is meglévő kb. 70 cm szélességűt. 1769-ben a körítőfal D-i kapuja előtti hidat említik, 1782-ben bevakolták és rendbe hozták a templom kerítését, a fal mellé négy „kőoszlopot" (támpillért) építettek, a kerítés tetejét pedig lapos kővel fedték le. 1793-ban a D-i nagykapu előtti, 1806-ban pedig az É-i fahidat kőhíddá építették át. A D-i oldalon lévő hidat 1813-ban középen felbontották, hogy a hosszas esőzés miatt kiáradt vizet levezethessék. 1826-ban készült el a körítőfal két, egyforma méretű késő barokk kapuja. 1842-ben a templom körül fekvő posványos árkot említik, amely egy 1854-es említés szerint a templom kőkerítésétől számítva 7 öl, kb. 14 m széles volt.

68 ELPUSZTULT ERŐDÍTMÉNYEK Boldogkőújfalu - Kincseshegy (14. kép) Erre a lelőhelyre vonatkozóan irodalmi adatról szintén nincs tudomásunk. A hely akkor került a figyelmünk előterébe, amikor 1997 tavaszán Prágai Albert geológus beszámolt arról, hogy a Kincseshegyen őskori telep nyomaira lelt, egyúttal néhány jellegtelen őskori edénytöredéket is átadott, amelyeket a hegy felső részén talált. Ennek alapján ugyanazon év júliusa végén került sor részünkről a hegy bejárására. 65 Balázsik T., i. m. passim.; Balázsik T., 1999. 177-178. 66 Forgách I.: Narratio de victoria nostrorum ad Sixoviam in Hungária anno 1588. OSZK Kézirattára Fol. Lat. 4034. 67 Lásd: Az elpusztult erődítmények című részben. 68 Az Szikszai Reformata Szent Ekklésiának Prothocolluma. É. n. I—

II. köt. passim. 160