A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SÁRKÖZI Sebestyén – NOVÁKI Gyula: A történeti Abaúj-Torna megye várai (Az őskortól a kuruc korig) II.

ÉK felől védelmezte, minden bizonnyal az itt is rendkívül gazdag emlékanyaggal képviselt középső bronzkori füzesabonyi kultúra időszakában készült. Fony - Süllyedt-Bánhegy (7-8. kép) Erre a lelőhelyre irodalmi adatot nem ismerünk. Első ízben 1982-ben említették Hejcén, hogy a Bánhegyen sánc van. Dévay Ferenc (Boldogkőváralja) révén egy kézirat részlete vált előttünk ismertté, amelyet Kormos Sándor (Hejce) írt Hejce történetével kapcsolatban. Ebben megemlíti a Bánhegyet, mint amelyen valószínűleg őskori vár van. 1993 augusztusának végén jártuk be a hegyet és az ún. Süllyedt-Bánhegyen valóban egy őskori, sánccal is erősített lakótelepet találtunk, melyet nem sokkal később felmértünk. A Süllyedt-Bánhegy Fony község központjától ÉK-re 4,6 km-re, Hejce templomától K-DK-re 3,9 km-re emelkedik, tszfm: 750,1 m. Tőle ÉNy-ra, 400 m-re emelkedik a Bánhegy, tszfm: 757,1 m. A kettőt keskeny nyereg köti össze kb. 720 m magasságban. A hegy csúcsa enyhén domború platót képez, amelyet megközelítőleg téglalap alakban természetes sziklaletörés vesz majdnem teljesen körbe. A sziklafal függőleges, magassága 5-8 m között váltakozik és csak egy-két helyen mászható meg, de ott is nehezen. E sziklafal a DK-i oldalon megszakad kb. 35 m hosszan, itt egy természetes eredetű terasz húzódik. A csúcsot csak erről az egyetlen oldalról lehet megközelíteni, ennek megfelelően itt egy kősánc erősen szétomlott maradványait találjuk. A kősánc belső magassága csak a még fennmaradt kövek magasságával egyenlő, egyébként az egész sánc a külső, meredek lejtőre omlott, ahol kb. 6 m szélességben találjuk a köveket. A sánc a DNy-i végén a legépebb, ÉK-i vége fokozatosan eltűnik és a természetes sziklaletörésben folytatódik a védelmi vonal. A sánc DNy-i vége és a természetes sziklaletörés között kb. 5 m hosszan nincs sánc, csak néhány kő. Valószínű, hogy itt volt az eredeti kapunyílás, de a sánchiány származhat az újkorból is, talán így biztosítottak könnyebb feljutást a tetőre. A kősánc és a természetes sziklaletörés által határolt terület 70 x 58 m nagyságú. A kősánc alatt DK-i irányban meredek hegyoldal folytatódik, majd 40 m után újabb, ugyancsak természetes eredetű terasz következik. A terasz DNy-i végét az idáig lenyúló, természetes sziklaletörés zárja le, É-i vége azonban fokozatosan elmosódik, majd a hirtelen meredekké váló hegyoldal következik, amely a sziklaletörés alatt folytatódik. E teraszon nem látni mesterséges erődítésnek nyomát a felszínen. Külső lejtőjét szélesen elterülő, természetes eredetű sziklagörgeteg borítja, amely áthúzódik a DNy-i oldal sziklaletörése alá is. A terasszal bezárt alsó terület átmérője lefelé mérve 40 m, hossza pedig a szintvonalakkal párhuzamosan mérve kb. 70 m. A felső és az alsó területen egyaránt sok őskori cserép található a felszínen, közelebbi kormeghatározásra alkalmas darab egyelőre nem került elő. A sáncvár korára vonatkozóan földrajzi helyzete alapján leginkább a késő bronzkor jöhet számításba. Ebben a korban többnyire magas fekvésű, nagy kiterjedésű sánc várak a jellemzők. Azokhoz képest ez a sáncvár feltűnően kis területű, de a természeti adottságok csak ekkora területen tették lehetővé erődített telep kialakítását. 151