A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

SZAKMÁNY György: Felsővadász-Várdomb neolitikus és bronzkori kerámiatípusainak petrográfiai vizsgálata

csék mennyiségének tekintetében különbözik egymástól, mégis több hasonló megjelenésű és jellemző közös elegyrész található bennük - elsősorban a jól koptatott, teljesen hasonló megjelenésű mikrokristályos mészkő, valamint a granitoid, káliföldpát, fillit, turmalin. A fentiek alapján a bükki kultúra felsővadászi lelőhelyének „b" típusú kerámiatöredékei megjelenésükben és készítési technológiájukban hasonlóak, habár a 8/5 a jelű minta esetében a szándékos soványítás valószínűsíthető. Soványítóanyaguk összetétele alapján a készítési helyük viszonylag közel lehetett egymáshoz. Az „a" típussal történő összehasonlítás során alapvető eltérésnek mutatkozik a soványítóanyag törmelékszemcséinek különbözősége. A „b" típus esetében a soványítóanyagban igen jelentős mennyiségben találhatóak idegen kerámiadarabok. Az „a" típusban egyáltalán nem fordul elő mészkő, ezért a kvarc és kvarcit az uralkodó elegyrész. Ezzel szemben a „b" típusban jelentős mennyiségű a mészkő, ami elsősorban a monokristályos kvarc helyett szerepel. A polikristályos kvarc mennyisége mindkét típusban jelentős és közel azonos. Sok hasonlóságot tapasztalhatunk a kis mennyiségben megjelenő elegyrészek között is a két típuson belül. Összegezve ez azt jelentheti, hogy a két típus azonos területen, nagy valószínűséggel helyi nyersanyagból készülhetett. A különbséget okozhatta a készítési hely lokális különbsége, a két típus kerámiái készítésének időbeli eltérése, különböző kerámiakészítő mester, vagy az eltérő funkció. Feltétlenül említést érdemel, hogy a soványítóanyagot tekintve a „b" típus sok hasonlóságot mutat az „A" típusú házi kerámia anyagával (mikrit, fillit elsősorban), de ami talán még szembetűnőbb, a bronzkori házi kerámiák soványítóanyagával (1. alább) is. Bronzkori seprűdíszes házi kerámia (Felsővadász VI/6jelű minta) Szöveti jellemzők: Gyengén inhomogén alapanyagú kerámiatöredék, amely 1 nikollal közepesen sötétsárgás-vörösesbarna, keresztezett nikolok között sötét szürkésbarna, csaknem izotróp, ugyanakkor azonban viszonylag sok igen apró, világos színű karbonátszemcsét is tartalmaz. A viszonylag kevés pórust néhány nagyobb méretű, szabálytalan alakú pórus képviseli. A törmelékszemcsék mennyisége sok-igen sok (38,6%). A szemcseméret-eloszlás 2 maximumos, osztályozatlan, 200-500 um között hiátuszos. A kisméretű szemcsék átlagmérete 80 um, a nagyméretüeké (mészkő, fillit és kvarcit) 2,5 mm (2500 um). A maximális szemcseméret a vékonycsiszolatban kb. 4 mm, a kerámia anyagában azonban makroszkóposán ennél nagyobb szemcsék is megfigyelhetők. A szemcsék közül a kisméretűek nem, vagy csak nagyon gyengén, a nagyméretűek általában gyengénközepesen koptatottak. Törmelékes elegyrészek: Mikrites mészkőtörmelék: Ez az uralkodó törmelékes elegyrész. Szürkebarnásszürke, homogén, finomszemcsés, gyengén-közepesen koptatott, változatos szemcseméretben előforduló elegyrészek (II. tábla, 2. kép). Egyes szemcséken átkristályosodás nyomai figyelhetőek meg. Néhol sugaras szerkezetű aragonit (?) is előfordul. Esetenként a mészkő kvarcot, illetve ritkábban csillámot tartalmaz terrigén elegyrészként. Fillit: Erősen fóliáit, nagyon sok csillámot, kevesebb apró kvarcot és néhol kloritot tartalmazó kőzettörmelék, esetenként karbonátos szegéllyel. 120