A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RINGER Árpád – MESTER Zsolt: A Szeleta-barlang 1999-2000. évi régészeti revíziójának eredményei

A Szeleta-barlang paleolit leletanyagának értékelése 1983 és 1999 között 1983-ban Ringer Á. egy új középső-paleolit ipart írt le Északkelet-Magyarországról, amelyet Gábori Miklóssal egyetértve a Bükki-Szeletien előzményének tekintett.

1 Gábori-Csánk V. 1993-ban nemzetközi fórumon tette közzé a Jankovichien kultúra klasszifikációját,

13 és a korábbi Dunántúli-Szeletiennel szemben izolálta a teljesen önálló fejlődésű Bükki-Szeletient.

14 Ringer Á. (1983, 1990) és Mester Zs. (1989, 1990) kizárta a Bükki-Szeletainak a helyi Moustérienből való származtatását. Simán K. pedig több vitaindító gondolatot vetett fel a Szeleta-kultúra fogalmát illetőleg, továbbá a Szeleta-barlang levéleszközös tradíciójának kontinuitásával és a Gravettien kultúrához való viszonyával kapcsolatosan.

15 Ringer Á. 1983 és 1993 között kidolgozta Északkelet-Magyarország Felső-pleisztocén kronosztratigráfiáját, megoldva a szubaerikus és barlangi összletek párhuzamosítását és nemzetközi kronológiai szinkronját.

16 Mindezek a munkák alapvetően járultak hozzá a Szeleta-barlang levéleszközös leletegyüttese korábban meglehetősen nagy egyszerűsítéssel és sematikusan kezelt monolitikus egységének felbontásához, amelyet végül is az 1999-2001 közötti hároméves kutatási program vállalt fel. A Szeleta-barlang leletanyagára vonatkozó 1983 és 1999 között publikált nézeteket a következőképpen összegezhetjük: A főipar, vagyis a levéleszközös kollekció értékelését tekintve két egymással szembenálló vélemény alakult ki. Ringer Á. állásfoglalása szerint a barlang bifaciális leletanyaga - leszámítva a Jankovichien típusokat, amelyek jelenlétére már 1983-ban felhívta a figyelmet

17 - lényegében egy techno-tipokomplexhez tartozik. Erre összefoglalóan a Bábonyien-Szeletien elnevezés bevezetését javasolta 1991-ben, a magyar paleolitkutatás miskolci születésének 100. évfordulójára rendezett nemzetközi konferencián.

18 A Szeleta vonatkozásában a négy fázisra tagolható fejlődési sorból a Bábonyien, a Korai-Szeletai és a Fejlett-Szeletai adatolható. Az utolsó fázist tisztán a Puskaporos-kőfúlke Szeletien-Solutroid leletegyüttese képviseli. A Szeleta „korai és fejlett" szintje között a kulturális kontaktus folyamatos, rétegtani diszkordancia nincs. A Korai-Szeletai „concassé"-csorbult levéleszközei technológiai és tipológiai sajátosságaik, átlagvastagságuk, nyersanyaguk alapján a legfelső, 6. réteg típusaival lényegében megegyeznek. Alapvetően hibás az a régi nézet, amely szerint a 3. réteg levéleszközeinek szabálytalan alakja még kezdetlegesebb kidolgozásukból adódik, s ezekből fejlődnének ki a felső szint szabályos típusai. A Korai-Szeletai levéleszközök szabálytalan formája másodlagos, a barlangi kitöltésben, illetve a beágyazódás közben alakult ki. A zegzugos éllefutást illetően kriodeformációval, a kőeszközöket tartalmazó réteg fagyás-olvadás következtében végbement ismétlődő mozgásával is számolni kell.

19 12 Ringer A., 1983; Gábori M., 1984. 13 Gábori M.-Csánk V., 1993. 14 Gábori M.-Csánk V., 1993. 15 Simán K., 1990, 1995; Svoboda J., Simán K., 1989. 16 Ringer A., 1993a. 17 Ringer A., 1983: 126. 18 Ringer A., 1995. 19 Ringer A., 1993a. 9