A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

MIZSER Lajos: Zemplén megyei helységnév-vizsgálatok

Rudabányácska: „Ember emlékezettől soha más nevet nem viselt mint Rudá Bányátska, ezt pedig (:Ruda:) onnan kapta, hogy régi időkben határában aranyat ástak". Tehát az ércbányászatra utal (FNESz. II, 429). Runyina (Juhászlak; Runina): „Szóbéli hagyományból, orosz szó Runyina, sima térségtől meg kapta eredeti nevét..." Első említése 1569: Ronua (Com.Zempl. 160). Az elnevezés alapja a ruszin rovnyina 'síkság' szó, így a lejegyzőnek igaza van. A helység nevét belső motiváció (minden gazda juhtenyésztéssel foglalkozik) alapján változtatták Juhászlakra (MEZŐ, 206). Szécstarnóka (Tárnoka; Trnávka): „Szécs mellék nevét töszomszédjába fekvő Gálszécs Mező várostól veszi". A 6. pontban ez áll: ,,A' községen Tárna nevű patak folyik keresztül, nevét ettől nyerhette". A község a szlovák Trnavka patakról kapta a nevét (FNESz. II, 622, Tárnoka a.). Szelepka (Dénesújfalu; Sliepkovce): „Ezen községnek hajdanában Slyivkovcze el nevezése volt a' honnan is jelen hely nevét származtatja, azon megjegyzéssel hogy hajdan múlt századok előtt ezen helység mostani rovna tere gyümölcsös puszta szilvásból állót". Bizony, „hajdanában" sem volt Slyivkovcze neve, és a szilvához sincs semmi köze. Korai említései: 1345: Selephke, 1411: Szelepke (modernizált alak!), 1460: Zelepka (CSÁNKI

I, 362, 369). Szlovák eredetű, ún. dictus név: vagy a slep- 'vak' + -ka képző vagy a sliepka 'tyúk' volt az alap. Puszta személynévből keletkezhetett tehát magyar névadással. A magyar szelep szóhoz semmi köze sincs, mert az nyelvújítási alkotás, és csak 1835-től adatolható (TESz. III, 708). A Szelepka nevet idegennek érezhették, mert Dénesfalura változtatták. A lakosságot ugyanis gr. Andrássy Dénes telepítette új helyre az elpusztult falu helyett (MEZŐ, 207). A mai Sliepkovce nevet 1948-ban hatósági úton állapították meg az 1920-1938 között használt Dénesovce helyett. Szilvásújfalu (Slivník): „Nevét talán onnan vehette, hogy Sok Szilvás, és bőven Szilvát termellö Kertje van...". A magyarázat megfelel, az utótag a környezetnél újabb településre utal (FNESz. II, 582-3). Szmolnik (Újszomolnok; Smolník): „Hagyományból irott nincs, csak szóbéli, az orosz szóból (:szmola:) magyáról szuroktól vett eredett nevét". 1568: Zmolnyk (Com.Zempl. 173). A leírónak igaza van, valóban a 'szurok, gyanta' jelentésű szó származéka (vő. FNESz. II, 592, a Szepes megyei Szomolnok a.). A magyarosított alakot MEZŐ (92) Zemplénszomolnok néven hozza. Szomotor (Somotor): „Hajdan a Község a nép ajkán fenn levő regényes elbeszélés szerint Szomorútornak hivatott; - mivel Laborcz vezér eleste alkalmával halotti tora a Kérdéses helyen tartatott meg, - s nevét is ez alkalomból nyeré". Ez bizony nem „a nép ajkán" született, hanem SZIRMAY ANTAL találta ki a Hungária in Parabolis (Budae, 1804., 108) című munkájában. Maga a községnév valószínűleg személynévi eredetű (FNESz. II, 593). Szőlőske (Viniőky): „...természeténél fogva azért neveztetik mert szőlőhegy alatt fekszik". Ez is megfelel (a -ka, -ke képző a Zemplén megyei magyar helynevekben gyakori), de inkább a FNESz. (II, 596) magyarázata a megfelelőbb: szőlőművelők faluja. Sztakcsin (Takcsány; Stakőín): „Sztakcsin község elnevezése biztos adatok hiányában valószínűleg Szláv szóból eredett Sztökati - összefolyni; a menyiben itten három hegyi folyó össze foly". Vö. 1528: Staktz, 1551: Ztakchyn (Com.Zempl. 176). A leíró jó helyen keresgél: a szlovák stok 'összefolyás' szó származéka a helységnév. A későbbi Takcsány a mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett (MEZŐ, 166). Sztakcsinrosztoka (Zuhatag; Stakőínska Roztoka): „Sztakcsin-Rosztoka elnevezése, a helység fekvéséből eredett, a mennyiben rosztoka szó itteni értelemben annyit je511