A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

MIZSER Lajos: Zemplén megyei helységnév-vizsgálatok

Osztrozsnica (Szedreske; Ostroznica): „Hagyományból irott nincs, csak szóbéli, hogy egy pásztor Tárák csaló volt, orosz szóból Strusnicza Osztruhács, eret a Osztusniczá". 1585: Ostoznicza, Osztrocznycza (Com.Zempl. 140). A község elnevezése nem ruszin, hanem szlovák: feltehetően az ostroh 'földnyelv, szirtnyelv' származéka. A Szedreske „szerkezetileg felbonthatatlan név fordítása differenciált névvel" (MEZŐ, 195). Itt jegyzem meg, hogy az ostrozina nemcsak 'szeder'-t, hanem 'gyaluforgács'-ot is jelent. Palota (Palota): „...azon ember ki leg elébb községet telepíteni kezdte Pilátnak neveztetett ... házat épített, ezt oroszul Palotának elnevezték eszerint a község ezen háztul eredetétt vette". A helység neve kétségtelenül a palota köznévre megy vissza, s a névadás formája inkább magyar, de a ruszin sem zárható ki (FNESz. II, 311). Pazdics (Pozdisovce): „a név eredetéről semmit sem tudni, egyedül van egy igen közű ivó vizű kutacskaja Pazditska". Ez csak másodlagos elem, mivel a község neve személynévre megy vissza (FNESz. II, 327). Peticse (Ptiöie): [Gr Pethő a jó céllövés jutalmaként] „...ki kérte miként a hely tiszteletére Pethöcskének neveztessék mi is a nép között Pethöcse, most pedig Peticsére változtata, és a' nép között e vidéken Ptícse néven ismeretes". A név eredetére tehát mondát kerekítettek. Alapszava a 'madár' jelentésű köznév (FNESz. II, 341). Petrik (Petrikovce): „...onnan eredhetett e kis falunak Sz. Péter tiszteletérei elnevezése, és pedig diminutivumban, mint neve mutatja: Petrik". A szentek nevét soha nem használjuk még szóban sem diminutivumban, így helységnév sem válhatott belőle. Tehát nem „valamely szent védnökségé"-ről van szó, hanem az első birtokost hívták Petriknek (FNESz. II, 343). Porubka (Kisortovány; Porúbka): „...az erdőtől öritett helyet vágásnak illetőleg Slav nyelven Porubának nevezték jelenleg Porubka". A helység 1451-től adatolható Purupka formában (Com.Zempl. 149). A jelentésmegadás a lényegre mutat. A Kisortovány „fordítás új jelzővel" (MEZŐ, 254), én inkább arra gondolnék, hogy a kicsinyítő képzőt adták vissza a Kis- előtaggal. Priszlop (Kispereszlő; Príslop): „...hagyományból irótt nincs, hogy a dombon egy Oszlop volt, melette pásztorok tanyásztak, orosz szóból ered Pri-szlupe". A FNESz. (II, 376) adja meg az eredeti jelentést: szlovák prislop 'csekély bemélyedésü nyereg magas hegységben'. Pritulyan (Hegyvég; Pritul'any): „Ezen helység azon orosz nevel iratik, és neveztetik, melly magyarul (:menedékhelyet teszen:) tud. Illik Tatárjárás alkalmával a menekültek azon völgyben menedék helyet találtak". Első előfordulása: 1454-ben Prythwlan formában (Com.Zempl. 151). Amire a leíró hivatkozik, az a ruszin és szlovák pritulok szó. Csak némi köze van az elnevezéshez, amely a pritulit szlovák ige származéka, így a helységnév jelentése: 'az oltalmazottak, a védettek'. Pritulyant „ismeretlen motiváló tényező" alapján változtatták Hegy végre (MEZŐ, 208). Proszács (Porszács; Prosaőov): „Külömben Proszáts talán e tót szótol Proszo Köles származik". Első említése 1363-ban Prozach formában (Cs. I. 360). Az igaz, hogy az alapszó: proso 'köles', rajta az -ác képző, így személynév. Ezt alátámasztja a többes szám birtokos esetben levő szlovák alak: Prosaőov, azaz 'Proszácsék (ti. faluja)'. Némiképpen magyarították e nevet a mássalhangzó-torlódás feloldásával (MEZŐ, 166). Roskóc (RoSkovce): „Hagyomány szerint, mint ha itten csuppa körtve fa lett volna, a gyümölcsön a szomszédok öszve verekettek volna, és onnan kapta a nevét Hruski Ruskiv, mostan Roskócz". A hangalak csak némiképp hasonlít. Valójában szláv személynév szláv képzésű alakja (FNESz. II, 424). 510