A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

HOFFMANN Tamás: A parasztház: a legrégibb és a legjobb (?)

építették a falusi templomokat is. A város és a vidék építkezésein ott nyüzsög a sok ács, falrakó és mindenféle kontár, néha közéjük keveredve egy-két szakiparos, akinek egyébként - a nagyarányú kereslet ellenére - sehol sem ment jól a sora. A középkorban és annak előtte, amikor az európai presztízsépületek ezerszámra öltöttek testet, építkezési szokásaiban kiáltó ellenpéldával szolgált a föld népe. Nem tudtak elrugaszkodni az anyaföldről. Az Alpoktól északra még mindenütt földszintes házban laktak a parasztok. A házakat fúrni-faragni tudó rokonok, szomszédok építették, mesterembert aligha lehetett volna találni az építkezéseken. Az élőmunka kivételével mindennel takarékoskodtak. A legkönnyebben megszerezhető építőanyagokat használták fel.

3 A tölgyrégióban és a fenyvesekkel borított tájakon fából építkeztek. A lombhullató erdők övezetében takarékoskodniuk kellett a fatörzsekkel, itt vázat ácsoltak és a gerendák közeit befonva sárral töltötték ki a hézagokat. Észak- és Kelet-Európában, valamint a magashegységekben sudár fenyőgerendákból rótták a házakat. Talán csak az itt lakók voltak bővében az építőanyagnak. A Fekete-tengertől északra húzódó sztyeppén ellenben szinte semmilyen épületfájuk nem volt, itt még a középkorban is veremházakban laktak a parasztok. Később, talán egy jó fél évezred óta mind többen földfalú házakat építettek. Az anyagiak és az építőiparosok hiánya az oka annak, hogy miközben - déleurópai példák nyomán - az Elbától nyugatra az elmúlt fél évezredben mind több emeletes parasztházat emeltek, a kontinens keleti része földszintes maradt. A kontinens keleti felén csak a urak épületei voltak - presztízs-okok következtében - többszintesek. Kastélyok és templomok uralták errefelé a faluképet, és rozzant gunyhók sokasága vette körül őket. Ez volt a benyomásuk a 18-19. századi utazóknak vagy II. József császár hadmérnökeinek, akik a birodalmat feltérképezve készítették el a Landesbeschreibungot, az országleírást. Számba kellett venniök a katonai elszállásolásra alkalmas épületeket (solide Gebaeudé). Jelentésük lehangolónak sikeredetett. A templomokon, kastélyokon és a paplakokon kívül csak néhány csűrt találtak - az elmaradottság kézzelfogható bizonyítékain kívül. Európa urbanizált tartományaiban ezzel szemben (főleg, ha azok fátlan 3 Anderegg; 1979/1.; Anderegg, 1987/11.; Arnstberg, é. n.; Balassa, 1986.; Barabás-Gullyén, 1985.; Bargel, 1938: 1-13.; Baumgartner, 1964: 405-14.; Baumgartner, 1980.; Bauernhaus, 1987: 207-15.; Bedal, 1977.; Bedal, 1978.; Bielenstein, 1907-1918: I—II.; Binding, 1982.; Binding-Nussbaum, 1978.; BindingRogatz, 1990.; Bischof, 1968. 43-68.; Blomkviszt, 1956.; Brunner, 1977.; Brunskill, 1982.; Brunskill, 1987

3

.; Bucaille-Lévi Strauss, 1980.; Buttler, 1934. 134-44.; Collodo, 1980. 5-36.; Cseri, 1997/III. 102-38.; Dám, 1981. 7-31.; Dias, 1973-1974. 133-62.; Donát, 1980.; Doyon-Hubrecht, 1969.; Dölling, 1958.; Dülmen, van, 1990/1. 12-23.; Egloff, 1987/1.; Erixon, 1947.; Fachwerk, 1900.; Falkowski, 1937.; Fehring, 1973. 1-35.; Fehring, 1978/b.; Folty, 1960.; Frolec, 1970/a: 7-59.; Frolec, 1989/a. 125-83.; Frolec, 1989/b. 15-25.; Frolec-Vareka, 1983.; Furrer, 1985.; Gérard, 1981.; Gauthier, é. n.; Gotthardi-Pavlovsky, 1979/a. 281-308.; Gotthardi-Pavlovsky, 1979/b. 319-72.; Gschwendt, 197t/L; Gschwendt, 1982/11.; Gschwendt, 1971.; Gschwendt, 1992/1. 319-48.; Guibal, 1982.; Haarnagel, 1984/1. 167-93.; Harris, 1992. 29-49.; Haenel, 1975.; Hensel, 1956

2

.; Hinku, 1964.; Hintz, 1973.; Hintz, 1989/a.; Hintz, 1989/b.; Hoffinann, 1972. 708-21.; Houston, 1964.; Hősit, 1983.; Hvass, 1982. 189-95.; Jean, \9U.;Joachim, 1982. 155-62.; Johannsen, 1989-1991. 10531.; Jurcsenko, 1941.; Kimball, 1966.; Kudrnác, 1966. 197-221.; Kwasniewski, 1963.; Kwasniewski, 1965. 103-201.; Ligers, 1954/1.; Manninen, 1933.; Mehringer, 1900. 247-90.; Merion-Jones, 1977. 343-406.; Merion-Jones, 1982.; Moser, 1974.; Moszynski, 1967

2

/I. 473-577.; Moutinho, 1979.; Müller-Wille, 1977. 153-218.; Ramquist, 1992. 73-83.; Taulin, 1977.; Raulin-Ravis-Giordani, 1978.; Raybot-Ferreard, 1982.; flae/í£, 1949/1.; Raenk, 1951/11.; 7?aen£, 1962.; Renfer, 1982.; ^er, 1977.; floyer, 1979.; Rösener, 1991. 7391.; Rötting, 1991. 22-28.; Schepers, 1973/c; Scheiermeier, 1943/.; Scheiermeier, 1956/11.; Sc/j/er, 1966

2

.; Simonéit, 1986/I

2

.; Simonett, 1968/11.; 5/>e//i«, 1908: 121-54.; Sfrv/ftu, 1907. 55-128.; 5/re/ftö, 1908. 8-59.; Sí/ie/nis, 1909. 17-113.; Sirelius, 1911. 23-122.; Smetanka, 1974. 121-27.; Sim/fA, 1978.; Smith, 1979.; Stjernquist, 1970. 144-52.; 7ű/ve, 1960.; Fa/o«e/i, 1975. 175, 172-213.; Waterbolk, 1975: 382-94.; ffra-s, 1959.; 07/ia/n, 1982.; Zimmermann, 1988. 405-88.; Zimmermann, 1992. 417