A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

B.HELLEBRANDT Magdolna: Szirmabesenyő-Földvár

/ méter magasságban készült, 1990. március 8-án. 1997. október 26-án Nagy Dezső sárkányrepülőről lefényképezte a kettős védművel rendelkező erődítést, ez a fotó is rendelkezésünkre áll. Összegeztük az adatokat, s mivel a terület magántulajdon, és a tulajdonos

15 egy esetleges kavicsbányanyitás céljából érdeklődött a kavicsréteg vastagsága iránt, az a véleményünk alakult ki Nováki Gyulával, hogy régészetileg akkor biztos a földvár megtalálása, ha a sáncot átvágjuk. Szirmabesenyő polgármestere, Fedor Vince segítette munkánkat. Egy markolós-tolólapos gépet és három embert bocsátott rendelkezésünkre, így került sor 1999. szeptember 6-1 l-ig a szondázó leletmentésre. Az I. szelvényt az autóúttól 112,3 méterre jelöltük ki. Hossza 13 méter, szélessége 1 méter. A gép mélyítette 1,64 méterig. Régészetileg üres. Az I. szelvénytől 17,2 méterre jelöltük ki a II. szelvényt, kézi erővel ásta ki a három ember, hossza 10 méter, szélessége 1 méter. 0,63 méter mélységben elértük a sárga talajt, és nem látszott benne kultúrréteg, a mélyítést nem folytattuk (4. kép). A III. szelvényt a Szirmabesenyő-Sajó vámos közti autóúttól 380 méterre jelöltük ki, s itt meg is találtuk a földvár kettős árkát. A III. szelvény hossza 38 méter, szélessége 1 méter (5-6. kép). A külső árok (7a. kép) szélesebb és mélyebb, mint a belső. Szélessége 11 méter, mélysége 1,80-2,00 méter, de itt már elértük a kavicsréteget, s amikor a markoló kiemelte a kavicsot, hogy a réteg vastagságáról meggyőződjünk, két oldalról a kavics a kiemelt helyére csúszott, s a felette levő földréteg omlani kezdett, ezért a mélyítést nem folytattuk. Nagyon valószínű, hogy az árok használatának idején is vizes árokként jelentett védelmet. Ennek a talajvíznek a szintje mindenkor megegyezik a Sajó vízszintjével. A külső árok és a belső árok között 9,5 méter szélesség a sánc helye. Meghosszabbított vonalában, a III. szelvénytől nyugatra készült a 8. kép, ahol Nováki Gyula áll a sáncon, háttérben látszik a Bükk. Ma lényegében csak a talaj sárga színe utal a sáncra, melyet a gépi művelés széthúzott, ez látszik a légi felvételen is. A belső árok (7b. kép) szélessége 9 méter, 1,70 méter mély, itt is feljött a talajvíz. A III. szelvényben az árkoknál a szelvényt keleti irányban kiszélesítettük, hogy a metszetet le tudjuk fényképezni. Leletanyagot itt sem találtunk, s ezért a vártetőn, a villanyoszloptól 47 méterre, a vezeték vonalára lehetőség szerint merőlegesen jelöltük ki a IV. szelvényt (4. kép). Hossza 12 méter, szélessége 3 méter. Mélysége 1,1 méter, lelet nem volt benne. A IV. szelvény keleti végétől 49 méterre jelöltük ki az V. szelvényt (5. kép), melynél a felszínen a terep többszöri bejárásakor kis paticsdarabokat találtunk. Ezt a szelvényünket a gép ásta, hossza 41 méter, szélessége 1 méter. Megtaláltuk az 1. objektumot (9. kép), melynek faszenes foltja 0,9 méter mélyen tisztán kirajzolódott. Átmérője 4x5 méter, s délnyugati negyedében kövek és cserepek voltak 1,05 m mélyen. Az objektum mélysége 1,10 méter. A kövek anyaga paleozóos agyagpala Szakáll Sándor minerológus meghatározása szerint. Nem égettek, természettől sötétszürkék, és lemezesen válnak le darabok a magkőről. Ezek a kövek a földvár egész területén helyi idegen anyagként vannak jelen a homokos, agyagos öntéstalajban, de a Bükkben megtalálható természetes körülmények között. 14 Miskolc, Ökológiai Intézet. 90-003.6212. 1.10000.3316(9698) 15 Ezúton szeretnék köszönetet mondani Pozbai Lászlónak a feltárás lehetővé tételéért, és Lénárt Béla tanárnak szervező segítségéért. 81