A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)
VIGA Gyula: Fügedi Márta (1949-2000)
t FÜGEDI MÁRTA 1949-2000. Három hét telt el Fügedi Márta halála óta, de nem lett könnyebb a tárgyilagos fogalmazás. Elment ő is élete, alkotó ereje teljében, s most kezd bennem összegződni mindaz, aminek vele együtt, többen lehettünk részesei az elmúlt harmadfél évtizedben. Különös, hogy máig a két dolgos és eredményes előd, Bodgál Ferenc és Lajos Árpád nevét emlegetjük először, ha a miskolci múzeum néprajzi tevékenységéről esik szó. Kétségtelen, hogy ők - az 1950-60-as évek elvárásainak megfelelve - rendkívüli munkát végeztek a néprajzi tárgyak gyűjtésében, a korszerű muzeológia alapjainak lerakásában és a múzeumügy - miskolci és megyei - társadalmasításában. Most azonban, hogy már nem csupán más munkahelyre távoztak a régi társak, hanem - Kunt Ernő után - Fügedi Márta is örökre itt hagyott bennünket, egyértelműen meg kell fogalmaznom, hogy az 1970-es évek derekát kővető két évtizedben a Herman Ottó Múzeum néprajzi tevékenysége országos szinten is kimagaslóan eredményes volt. A korábbiakhoz képest új elvárásrendszerhez igazodott a Szabadfalvi József által toborzott etnográfusgárda, amelyik az 1970-es évek derekától nem egyszerűen továbbvitte az említett kiváló elődök eredményeit, hanem megújította azt. Az 1970-es évekre lezárult a tárgyi gyűjtés legintenzívebb szakasza, a feldolgozás módszerében - a kiállításokat és a publikációkat egyaránt beleértve - a Debrecenben végzett, közel egyívású szakembergárda annak ellenére harmonikusan működött együtt, hogy tudományos módszerük, felfogásuk éppen úgy nem volt egyforma, mint emberi habitusuk. Szerencsések voltak a külső feltételek is. Mivel a megyében nem volt társadalomtudományi kutatóhely, a múzeum széles spektrumban vette fel annak feladatait és lehetőségeit a térség, a történeti Magyarország északkeleti részének - határokon átnyúló - kapcsolatrendszerével. De beletartozott ebbe a feladatkörbe a közművelődés, a tudományos ismeretterjesztés, az iskolai és iskolán kívüli művelődés segítése is, ahogyan azt a korszak kultúrpolitikája elvárta, s ami nem állt ellentétben a múzeum alapfeladataival. Felépült a megyei múzeumi hálózat, fiatal szakemberekkel gyarapodtak az intézmények - egészében minden mellettünk szólt. Az 1990es évek elejétől a szétbomló szakembergárda, az - általuk is szervezett - új intézményrendszer, a közgyűjteményekkel kapcsolatos elvárások és az intézmény feladatkörének belső tisztázatlansága megállította a korábbi folyamatot. De nem használt a néprajztudomány - fogalmi tisztázás, megújulás igényével kezdődő - belső megosztottsága sem. Az utánunk jövők feladata lesz majd a pontos mérleg megvonása, de úgy gondolom, hogy a jelzett két évtized egy önálló korszaka a múzeum históriájának: a tudományos munka, benne a néprajz virágkora volt ez a százesztendős múzeum életében. Ennek egyik kiemelkedő egyénisége volt Fügedi Márta, akinek tevékenysége múlhatatlan nyomokat hagyott a múzeum arculatán. Fügedi Márta Egerben született 1949. december 21-én. Általános és középiskoláit Putnokon végezte, majd felvételt nyert a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, 7
