A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KALICZ Nándor– S. KOÓS Judit: Település a legkorábbi újkőkori sírokkal Északkelet-Magyarországról

A Spondylus ritkasága miatt olyan értékes volt, hogy a gyöngyöket és karpereceket mészkőből, sőt agyagból is utánozták (8. kép 4-6 és KALICZ-KOÓS 1997, kat. szám 54). Nem egyszer az eltört karpereceket átfúrással megjavították, a javításra alkalmatlanokat pedig szintén átfúrással, de már amulettként használták tovább (8. kép 8: ORAVECZ 1996, 4. kép, 13. sír). A Spondylus legkorábbi előfordulása a Kárpát-medencében már a kora neolitikum idején megtörtént, vagyis a Körös kultúrához köthető (BANNER 1932, 3-4, 45; MAKKAY 1990, 23-27, 3., 4. kép; SEFERIADES 1995, 239, 6. kép). A „Spondyluskereskedelem" kezdetén a Kárpát-medencébe nemcsak apró gyöngyök jutottak el, hanem nagyobb tárgyak is, mint pl. a karperecek. A Spondylus európai eredetét illetően lényegében azonos a kutatás felfogása. Egyes korábbi nézetek szerint a régészeti Spondylus fosszilis lenne, amit helyben termeltek ki, de a legújabb természettudományos vizsgálatok azt bizonyították, hogy recens, vagyis holocén korú Spondylus-felhasználásra kell gondolnunk (SHACKELTON-RENFREW 1970; WILLMS 1985; SHACKELTONELDERFIELD 1990; SEFERIADES 1995; MÜLLER 1997). Az idézett szerzők szerint a Spondylus keletkezési helye az Égéi- és az Adriai-tenger vidéke. Ezzel kapcsolatban csak H. Todorovának eltérő a véleménye, aki szerint a Spondylus nagy tömegű megjelenése Északkelet-Bulgáriában csakis a kagyló fekete-tengeri eredetével magyarázható (TODOROVA 1995, 56-58). Véleménye szerint a klímaváltozás miatt a víz hőmérséklete jóval magasabb volt a neolitikum és a korai rézkor idején, mint ma, mely kedvezőbb életfeltételeket biztosított a kagyló számára. Ez a megállapítás, mint már említettük, nem találkozik a többi kutató egyetértésével. A fosszilis eredetre vonatkozó elképzeléseket az izotópos vizsgálatokat követően lényegében visszavonták. A következő időszakban, a legkorábbi Közép-európai Vonaldíszes Kerámia kultúrájában jóllehet ritkán, de előfordulnak Spondylus-ékszerek. Egy karperec-töredéket ismerünk a Dunántúlról (Zalavár, Fo. Nr. 49/: BAKAY u.a. 1966). Lényegében Bernburg híres, régi lelőhelye is ennek az időszaknak egy kevésbé fejlett fázisához tartozik (WILLMS 1985, 1. kép). Tulajdonképpen ehhez az időszakhoz köthetők a Szatmár csoport fent említett leletei is, amelyek a legkorábbi AVK-t képviselik az Alföldön. A Spondylus használatának jelentős szakasza tulajdonképpen a vonaldíszes kerámiák klasszikus időszakában kezdődött a Kárpát-medencében, keleti és nyugati felén egyaránt (KALICZ 1989, 106, 7-8. kép). A legnagyobb fellendülés azonban a késő neolitikumban, a Lengyel kultúrában vette kezdetét a nyugati részen, míg keleten a TiszaHerpály (-Csőszhalom) kultúrában (KALICZ 1985, 57-58, 102; RACZKY 1997, 33. kép és kat. szám 1-2, 6-22, 26). A felsorolt kultúrák megszűnésével egyszerre leáldozott a Spondylus-kagyló használata a Kárpát-medencében. A kora és java rézkorban (Tiszapolgár, Bodrogkeresztúr és Balaton-Lasinja kultúra) már csak elszórtan találkozunk Spondylussal, melyeket valószínűleg korábbi sírokban találtak és másodlagosan felhasználták őket. A rézkori ékszerek Magyarországon kemény mészkőből kifaragott és csiszolt kőgyöngyök, melyek nagy tömegben kerültek elő a sírokból (BOGNÁRKUTZIÁN 1963, 338-345; uő. 1972, 148-149). A Spondylus-gyöngyök utánzása mészkőből egyidejű a Spondylus legkorábbi megjelenésével a Kárpát-medencében. Füzesabonyban és Tiszalúcon pl. az igazi Spondylus-gyöngyök mellett a mészkőgyöngyök is megjelentek (DOMBORÓCZKI 1997, 22, 26 - 27; ORAVECZ 1996, 58-60). Figyelemre méltó, hogy Bulgáriában (Durankulak) a Spondylus használata a késő Gumelni|a-Kodza Dermen-Karanovo VI időszakában volt a legelterjedtebb, akkor, amikor a Kárpát-medencében már rézkorról beszélünk, és amikor a Spondylus már nem jut el idáig. 66