A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KRÍZA Ildikó: Dömötör Ákosra emlékezve (1938-1999)

Minden egyes típushoz rövid típusleírást készített, külön figyelve a típuskombinációkra, hogy a magyar és a nemzetközi összehasonlító mesekutatással összhangba hozza. Az adott mesék kapcsán mindig tényszerű megállapításokat tett. Összefoglalásában képet adott a magyar népmese előzményeiről, irodalmi párhuzamairól, egyes szövegrészek görög mítoszokkal, középkori írásos előzményekkel kimutatható rokonságáról vagy akár exemplumként megjelenő prédikációs irodalomban betöltött szerepéről. így ezt a katalógust nem csak a mesekutatók forgatják haszonnal, hanem az irodalmárok is. A másik alapvető, kézikönyv értékű munkája .4 protestáns exemplumok katalógusa címmel jelent meg (Bp. NKI. 1993) Az exemplumkutatás Magyarországon az irodalom és folklorisztika közös mezsgyéjén gazdátlanul maradt, csak egy-egy konkrét szöveg, motívum elemzésére került sor. Az összesítő áttekintést először Dömötör Ákos végezte el és ő készítette el az első katalógust. Ebben a munkájában jelentős segítséget kapott Göttingenből Hans-Jürg Uthertől. A hatalmas magyar nyelvű kéziratos és nyomtatott anyagból elsősorban a protestáns forrásokat vette be a katalógusba. A katalóguson túl egy kötetre való magyar és német nyelvű tanulmánya tájékoztat a műfaj elvi problémáiról, a magyar művelődés nemzetközi összefüggéseiről, a Luther-folklór elterjedéséről, Comenius oktatásban betöltött szerepéről. Éveken át gyűjtötte a régi, protestáns prédikációkban megbújó folklór adatokat, és ezenközben számos nyelvi sajátosság történeti hátterét is megtalálta, amelyekkel a nyelvészeti kutatást gazdagította. Exemplumkutatása irodalomtörténeti, művelődéstörténeti, vallástörténeti téren egyaránt újat hozott. A szövegkiadványaiban, önálló gyűjtések közléseivel törekedett a magyar folklorisztika továbbfejlesztésére. Olyan szempontokkal gazdagította a kutatást, amelyeket korábban mellőztek. Hiteles közlésekhez ragaszkodott még a gyerekeknek készített meseköteteknél is. A történeti folklór terén az 1848-as szabadságharc emlékeit gyűjtötte egybe a Hősök és vértanúk. Mondák és visszaemlékezések a szabadságharcról (Bp. MNT 1998.) című kötetben, ahol a bevezető tanulmányában a közelmúlt élő szájhagyományának törvényszerűségeiről, mítoszteremtő képességéről vall. Ezt megelőzően feltárta Petőfi Sándor mesei ihletésű elbeszélő költeményének, a János vitéz egyes elemeinek a magyar és egyetemes folklórban kimutatható párhuzamait, jelentős adatokat kínálva a Petőfi-kutatáshoz. Dömötör Ákos sokszínű életműve lezárult. Hiába várjuk az ígért vicckatalógust és a városi folklórt tartalmazó szöveggyűjtemény folytatását, vagy a kalendáriumok, aprónyomtatványok rejtette népköltészet bemutatását. Hatalmas cédulagyűjteményében az iskolai tankönyvek néprajzi vonatkozásai szintén örökké némák maradnak. Csak akik közelről ismerték őt, tudják, hogy mennyi terve volt még. Ezek kidolgozására nem kerül sor, hiszen neki nem adatott meg, hogy tanítványok segítségével tovább gyarapodhasson szellemi öröksége. 617