A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

HATVANI Gábor: A népi vadfogás és a féregirtás eszközei a Herman Ottó Múzeum Néprajzi gyűjteményében

A hiányos és töredékes részeket elsősorban egyengetni próbáltuk. Ez a művelet az amúgy is törékeny horgany esetében nem hozhatott maradéktalan sikert. Ebben az esetben ráadásul elöregedett anyagról volt szó, amelynek kristályrendszere az idők folyamán degradálódott. Jó eredményt értünk el a fémdarabok 120-140 °C körüli melegítésével. Ezen a hőfokon óvatos hajlítás, nyomás hatására vissza lehetett az eredeti formát hozni. A hiányok és vissza nem állítható roncsolódások esetében a rekonstrukció, a kiegészítés volt a járható út. Kiegészítéshez 4 mm vastagságú horganylemezt használtunk, amilyen az eredeti öntött és applikált lemezalkotók átlagos vastagsága is volt. A forrasztásnál szerettük volna a forrasztóvízben lévő sósav jelenlétét elkerülni, ezért próbálkoztunk gyantával, forrasztózsírral, forrasztósóval, foszforsavas és bóraxbórsavas megoldással is. Kielégítő eredményt - különös tekintettel a rendkívüli igénybevételre - csak a forrasztóvizes megoldás adott. A forrasztó 50-es ónforrasz volt. A savas felületet szódaoldattal közömbösítettük. Külön gondot jelentett a belső merevítés. Ez a szobroknál már megszokott acélvas rögzítők miatt elektrokémiai korróziós problémát is felvet, amikor a horgany anódos oldódása során oldatba megy. Ez főként azokon a helyeken megy végbe, ahol a két fém érintkezik, vagy másodlagos vezető (elektrolit) révén biztosított az elektronok vándorlása. Ezek a kapcsolódási, rögzítési pontok és a befolyó csapadékvíz ül. kondenzvíz révén a két fémet összekötő helyek. A restaurálás során arra kényszerültünk, hogy a meggyengült horganytestet még jobban megtámasszuk. Ezért a belső merevítéseket növeltük úgy, hogy a plinthosz alá egy rácsozatot készítettünk 4x4-es zárt szelvényből és ehhez hegesztettük a lábakba felfutó acélrudakat, amelyekhez a test és a farok is rögzítve lettek. A két fémalkotó egymástól való elválasztására - a Ferropassitos passziválás után Katepox korrózióvédő anyaggal kombinált epoxi gyantával vontuk be az általunk készített merevítőket és az eredetieket egyaránt. A forrasztással összeépített szobrot - az egységes megjelenés érdekében - szemcseszórással felületkezeltük, majd rongykoronggal átsimítottuk. A levédés, bevonás céljából a NASA űrkutatásban már bevált COMBAT A 88 típusú olajbázisú inhibitoros védőanyagát kevertük a TURTLE WAX teflonos fajtájával 1:1 arányban, amelyet szintén a felületbe políroztunk. (A bevonat - referenciáink szerint - tartós védelmet biztosít, és könnyen tisztítható felületet ad.) A talapzat restaurálása A szobor alatti törött kőlap ragasztást és kiegészítést igényelt. A repedéseket és fugákat szakszerűen kellett eltömni, hogy megakadályozzuk a víz bejutását a kőburkolat és az építmény közé. így megakadályozható a további állagromlás és szétfagyás. A talapzat felületén szükséges tisztítást az un. JOS technológiával; nagy nyomású víz és lágy szemcseadalék hozzákeverésével végeztük. Ezzel az eljárással a lerakódott gipszes kiválásokat is sikerült eltávolítani. A Rhodius Steinkleber kétkomponensű poliészter gyantával történt ragasztások után a felületet korrózióálló kapcsokkal rögzítettük, majd a falfirkák ellen antigraffiti spray-vel vontuk be. 603