A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

HATVANI Gábor: A népi vadfogás és a féregirtás eszközei a Herman Ottó Múzeum Néprajzi gyűjteményében

kivételével a Bükk hegység falvaibol származnak, de a szakirodalom tájékoztat ennek a csapdának a széles körű elterjedtségéről.

2 Az egész Kárpát-medencében ismert eszközök neve: „egérfogó", „egérfogou", „famacska",

3 „lappancs" stb. A hat alkatrészből álló készség működési elvét tekintve igen egyszerű. A súlyos fedőlapot a vége fölött ívelő kávához kötött feltámasztó pecek tartja, ami egy hosszú nyelv végének rovásába illeszkedik, mely nyelv másik - a fedőlap alatt lévő - végére erősítik a csalétket. Az állat, miközben a csalétket babrálja, kimozdítja a pecket a rovásból és ekkor lesújt a fedőlap. A fedőlap feltámasztott nyélszerű vége adhatta a 2.1. és 2.2. pontban ismertetett tárgyak alkotóinak az ötletet a macskaforma megalkotására. Ezeknek a tárgyaknak az elkészítése nem igényelt komoly szaktudást. A Herman Ottó Múzeum gyűjteményében őrzött darabokat házilag készítették, kettő kivételével egyszerű formák, egyszerű megmunkálás jellemzi őket. 2.1. Nehéz keményfából készült, barnára pácolt fedőlapjára egy szájában egeret tartó, fekvő macskát faragtak annak az egérfogónak, mely Cserépfaluból származik (2. kép). 2. kép. Macskát formázó zúzócsapda (Ltsz. 53.773.1.1-2.) 2.2. Bükkfából vágott, faragott, csapolt, két főrészes, talpa és háta egy darabból kettévágott, együttesen macskaformára faragott, simított, nyelve, feltámasztója külön készült annak az egérfogónak, amit Nagy István készített és használt Mezőkövesden (3. kép). 2.3. Bántapolcsányból, Upponyból és Kisgyőrből származik az a három egérfogó („egérfogou") csapda, amiknek bükkfából készült két tömbjét durva faragással téglalap alakúra formázták. Fenyőfa talpához csapolással illesztették a fedőlapot, illetve a fedőlap kitámasztására szolgáló pecket tartó fűzfából hajlított kávákat. 2

Ecsedil., 1933. 3 A Borsod megyei András-tanyáii élő lengyelek „drewiana maczka"-nak, azaz „famacska"-nak nevezték. 597