A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÜLLŐS Imre: Adatok a miskolci ónművesség 19. századi történetéhez

A gyülekezetben megtalálható ennek a tálnak a párja, amelyen ismét a három rózsás jegy látható Pepich névvel. Mindezek alapján kitűnik, hogy a 18. század végén Miskolcon dolgozott egy Pepich Márton nevű ónöntő, akit eddig a kutatás nem ismert. A Pepich-Pepik név nem ismeretlen Miskolcon. Bodó Sándor közölt egy vagyonleltárt 1762-ből, amelyben néhai Pepik Márton szűcsmester árvái, Pepik Márton, Sámuel, Borbála és János osztozkodnak az atyai javakon.

6 Kutatásai szerint a Pepik név Miskolcon először 1739-ben tűnik fel a szűcscéh privilégiumában. Pepich Márton a szűcscéhben kis céhmesteri tisztséget is viselt. Utolsó adat róla, hogy 1762-ben halt meg. Gyermekei közül Márton fia folytatta apja mesterségét. Őt 1762-ben vették fel a céhbe. Miután az általunk talált ónöntő neve is Pepich Márton, esetleg feltételezhető, hogy a fia volt. Ezt némileg erősítheti a beregújfalui tányér 179l-es évszáma. Természetesen ezt levéltári kutatás bizonyíthatja be. Az előbbi két tányér őrzési helyéhez közel, közvetlenül mellette, Nagyberegen került elő két másik miskolci származású edény. Ezek a református egyház által a 18. században legkedveltebb formát - fedeles, csőrös kanna - követik. A kis tagolt, domború talpú, sima hengeres testű edényeken kissé ívelő hajlású kiöntőcsőr és hosszú szalagfül látható.

7 Fedelük tagolt, szív alakú felhajló résszel a csőr fedésére, fogójuk erőteljes. Oldalukon vésett felirat: Nagy Beregi Helv. hitv. Egyházé készült köz költségen 1853-dik évben. Aljukon két szalagon: Saltzer J Miskolczon, eddig még nem közölt jelzés. A kanna arányos, jó formájú, ügyes kezű mesternek mutatja a készítőt. Salzer Jánost Weiner Mihályné csak futólag említi.

8 Három kannát kapcsol a nevéhez, mindkettő 1818-as évszámmal ellátott.

9 A nagyberegi kannák 35 évvel későbbiek. A további levéltári kutatás derítheti ki, hogy ugyanannak a mesternek a munkái. Saltzer J. kannája, 1853. 6 Bodó S., 1969.265-266. 7 A kannapár a nagyberegi református gyülekezet tulajdona. A két edény teljesen egyforma méreteit tekintve is. M: 40 cm, talp átmérője: 20 cm, szájátmérő: 17 cm. 8 Weiner Mihályné, 1969a. 185. 9 Weiner Mihályné két jegyet közöl, amely hozzákapcsolható, 1978. 61. 4. számút és 62. 5. számút. 585