A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

UJVÁRY Zoltán: Foglalkozásának fő tárgya az istenáldotta nép Edvi Illés Pál néprajzi írásai

tékben hozzájárult ahhoz, hogy Marczibányi Lajos táblabíró javaslatára, díjtételére az Akadémia a pályázatot 1835-ben kiírta „olly vezérkönyvre", amely a „tanulóknak szükséges tudnivalókat legkielégitőbben összefoglalná ". A beküldött 11 pályamű közül Edvi Illés Pál munkáját érdemesítették a megjelentetésre. A 664 oldalas kötet 1837-ben jelent meg. Edvi Illés a bevezetésben, az un. kalauzoló beszédben írja, hogy a kézikönyvet a „honi kedves magyar köznép számára írta". Ez az első olyan „oskolai kézi-könyv", amely nyújtja „mind azon tanulmányok gyűjteményét, mellyeket falusi magyar oskolákban tanítani szükséges és hasznos..., köznépi gyermekek eddig efféle rendes könyvnek híjával voltak, és most kapják azt kezeikbe legelőször." A szerző törekvése az iskolai oktatáson is túlmutat. Világosan kifejezésre jut ez a következő sorokban: „Egyik fő czéljául akarta pedig tenni a' szerző azt is, hogy nemcsak az oskolának, hanem a' való életnek is írjon; az az: hogy a 'falusi magyar ifjúság' kezébe egy úttal olly könyvet adjon, mellyet az, - magának tanuló korában megszerezvén - mind oskolában, mind utóbbi teljes életében használhasson; és embernyi ember-korában is, mint épületes házi-könyvet forgathasson." A Kézikönyv különböző témakörű fejezeteiben nagyszámú néprajzi példa, tanításhoz kapcsolódó folklór adalék olvasható, mint pl. találós kérdések, mesék, közmondások, szólások és hiedelmek. Edvi Illés közli a gyermeki szeretet példájaként az apját megmentő lány ókori monda folklór változatát, erkölcsi tanításként az Arany ABC-t, a szórakoztató szövegek között a hidas játékot (Lengyel László). A gazdaság-tudomány fejezetben hasznos tanácsokat ad a gazdálkodásra, földművelésre, állattenyésztésre, felsorolja a fontosabb gazdasági eszközöket, azok népi terminológiáit stb. Az egészség-tudomány címszó alatt népi gyógyító eljárásmódokat is közöl. Edvi Illés Pál munkássága több tudományágat érint. Széles látókörű, művelt ember volt. Érdeklődése a társadalomtudomány majd minden területére kiterjedt. Cikkeket, értekezéseket írt a nevelésügy, a történettudomány, nyelvtudomány, vallástörténet, természettudomány különböző témaköreiből. Amint az áttekintésből kitűnt, a népi kultúra - a köznép műveltsége - behatóan érdekelte, nagyszámú közleményben foglalkozik vele, adatokat, példákat említ, saját gyűjtéseit, megfigyeléseit közli. írásai a kor tudományosságának a szintjén állnak. Bölcseleti, természettudományi stb. értekezései felett eljárt az idő. Ez is oka lehet, hogy a tudománytörténet majdcsaknem elfelejtkezett róla. Pedig nagy elismeréssel lehet és kell szólnunk a korszakos jelentőségű oktatásra szolgáló kézikönyvéről. A maga nemében páratlan pedagógiai munka a 19. század elején. Bár önálló néprajzi, folklór munkát nem adott ki, de a különböző közleményeiben, értekezéseiben, az oktatási kézikönyvben közölt nagyszámú néprajzi, folklorisztikai adat, példa együttesen a néprajz történetében rendkívül jelentős eredménynek tekinthető. Ha csak a Miben áll a Magyar-Nemzetiség? címen megjelent gondolatébresztő, figyelemfelhívó, gyűjtésre, kutatásra irányt mutató cikket írja, nevét a nagy elődök közt kell említeni. Ő sokkal szélesebben, több irányból látta - vidéki helyzeténél fogva is - a népi - a köznépi - kultúrát, a néphagyományt, mint azok - az egyébként érdemes - szerzők, akik a 19. század elején egy-egy témakörben (mese, monda) könyvet publikáltak. Itt föltétlenül szükséges hangsúlyoznunk, hogy Edvi Illés Pál néprajzilag fontos munkái az 1820-as években, az 1830-as évek elején jelentek meg, tehát jóval a Kisfaludy Társaság működése, Ipolyi, Erdélyi munkássága előtt. Későbbi - a szabadságharc utáni - számos írása is hasznos forrásul szolgál a néprajzi, honismereti kutatásokhoz. Edvi Illés Pált méltán soroljuk a 19. századi magyar néprajzi törekvések jelentős képviselői közé. Bartucz Lajos írta 1936-ban: „amit ma hungarológiának, magyarságtu582