A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZALIPSZKI Péter: Háborús anziksz

A háború Magyarországot, a magyarságot súlytó utolsó csapásait jól ismerjük, már ami a nagypolitikát és a hadi helyzetet illeti. Hozzávetőlegesen tudjuk az értelmetlen ellenállás, a nyilas uralom áldozatainak számát, ismerjük a felszabadító-megszálló orosz és román hadsereg gyakran kíméletlen harci tevékenységének következményeit. Azonban csak egyetlen levelezőlap is milyen sok apró, de ugyanakkor a történelmet emberközelbe hozó részlettel tud szolgálni. Lássuk mit ír Radványi József Losoncról 1944. október 11én: ,JCedves Szüleim! Szeretettel üdvözlöm mindanyijokat és minden jót kívánok. Én egyenlőre jól vagyok, nincs semmi különös bajom, csak sok a dolgom az uj lakással kapcsolatosan, és ugyan ugy a gondjaim, és nem tudom, hol lenne jó helyen a bútoraink, és a még itt lévő ágy nemüjeink és egyenruhájainknak. Legutóbb ugyan arra határoztam, hogy hagyom itt, ha vesz itt, akkor másüt is veszne, és ez ideig még nem hurcolkodott el egy rendőr sem, hát én sem fogok. Miska leveléből olvastam, hogy Matyit is be hívták újból Rimaszombatba. Édes apámnak elfelejtettem azt a pár pakli dohányt elküldeni, pedig tudom, hogy már szüksége van rá. Ha Mari eljön valamikor, majd el küldöm. Tudom sok dolguk van maguknak is, de nem segíthetünk semmit rajtok, mert nem engednek el bennünket sehová. A sarnyum is ott vesz, nincs aki lekaszálja, se felébe, se pénzér. Még 40 p. napszámot is ígértem már, ugy sem kaszálják, de nem baj lenne semmi, csak az orosz fel ne dúljon bennünket. Isten velük Jó szüleim... fijok, Józsi."

81 Összefoglalásokból is, szűkebb tematikájú szakmunkákból is jól ismerjük a levél keltezését megelőző közvetlen időszak legfontosabb eseményeit: Arad térségében megsemmisült a 3. Magyar Hadsereg, Budapesten felrobbantották Gömbös Gyula szobrát, Molotov Moszkvában átnyújtotta a magyar küldöttségnek az előzetes fegyverszüneti feltételeket, a 2. Ukrán Front egységei Szentesnél és Szolnok alatt elérték a Tiszát, már megkezdődött és a levél írásának napján is tart Debrecen térségében a háború második legnagyobb tankcsatája. A még magyar(-német) kézen lévő hátország hangulatát, egy, a Felvidéken szolgálatot teljesítő rendőr aggodalmait, félelmeit azonban közölt forrásunknál azt hiszem semmiféle „mélyelemzés" jobban nem érzékeltetheti. Azt is megtudjuk Radványi József leveléből, hogy Gáspár Mátyást is újból behívták. A Gáspár családból tehát már megint legalább két testvér, Mihály és Mátyás, s ha még él, Gáspár és a családba benősült, Ali János szenvedi katonaként a háborút. Ali János frontról küldött utolsó levelét ugyanakkor, 1944. IX. hó 11-én írta, mint (fél)testvére Radványi József Losoncról. Megható a nyilvánvalóan kiszolgáltatott helyzetben lévő katona reménykedése, az, hogy még ilyen körülmények között is gondol a gazdaságra, az éppen szükséges munkálatok elvégzésének fontosságára, pedig élete nyilván folytonos veszélyben forog. „Kedves drága anyukám. Szeretetei szolok hozád a mesze távolból, és kiván(ok) a számodra is jo egéséget, mint nekem van hála Istenek, mert nekem nincs sémi bajom. A harmadikai lapodat meg kaptam. Drága anyukám, most egy kicsit soká írtam, de mink nemegésszén akor írunk, amikor mink akarunk, de én, amikor csak lehet írok kis anyukám. írod, hogy már kiszetétek a kertből a krumplit, és let elég sok. Nagyon örülök neki, ne is hagyál sémit el hanyagolni. Neféj majd meg segít a jo Isten, és meg érjük ászt, hogy ugy lessz, mint volt, élünk boldogan. Most már zárom soraim, sok csókjaimat küldöm az én kis anyukámnak. Isten veled, velem is, szerető férjed Jani."*

2 L. 64. jegyzetpontot Abaúji Múzeum adattára: 611/40. 571