A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZALIPSZKI Péter: Háborús anziksz

(fél)testvérei miatt. „Gyurinktól - sem Gáspártól még ez ideig levelet nem kaptam, ha magok kapnak tőle levelet, közöljék azonnal. Gyuritól január 6 iki levelet kaptam."

52 Különös ez a lap, hiszen két részét szembetűnően más kéz írta. Az első rész egyenes állású robosztus betűit minden bizonnyal férfi írta, vélhetően maga Radványi József. A második rész apró, szálkás, dőlt betűit pedig valószínűleg felesége vetette papírra diktálás után. Azt, hogy az asszony valóban férje szavait írta le, mutatja a következő részlet: ,JDohányom is van egy párpakli, alkalom adtán, ha haza sikerülne menni, azt is vinném."

53 Érdekes, életszerű epizódnak tekinthető a háborús időben a következő néhány sor: ,J\áisukám, légy szíves papírba csomagold be az egyik kalitkát, és postán, vagy vasúton adfel, mert van egy kanári madaram."

54 Ezek után egy féléves hiátus következik a lapok időrendjében, amelyet csak egyetlenegy bont meg: Gáspár Gáspár honvédnak már a bevezetőben hivatkozott húsvéti üdvözlete, melyet öccsének, Mátyásnak címzett: „Boldog Húsvéti Ünepeket Kívánok Kedves öcsém, mátyás a mesze Ukrajnából. Tisztelek min a Ketőtöket. Tisztelem sógort is meg Katinkat is. Boldog ünepeket kívánok, isten veletek, velem is /Gáspár/'

55 Tőle egyébként (jó idővel) ezek után már csak egyetlen lapot találunk 1944. V. hó 26-i dátummal. Utolsó híradásában édesapja egészségi állapota miatt aggódik: „Kedves édesapám, a hozam küldőt levelit meg kaptam. Ertem alevelikbő, hogy nagy-on beteg volt, meg most is nagyon genge. Vigyázék mármagára, mert nem 14 éves már, nemenyék már sehová sem(\)"

56 Ezen a lapján más tábori postaszám szerepel, mint az előzőkön. Nem lehet tudni, hogy a két utolsó lap között eltelt hosszú időszakban, esetleg sérülés miatt ideiglenesen leszerelték és gyógyulása után más alakulathoz sorozták be, vagy a folyamatos frontszolgálat idején helyezték máshová. További sorsáról sem lehet megtudni semmit a rendelkezésünkre álló anyagból. A következő blokkot az orosz fronton harcoló Gáspár Mátyás őrvezető, a Szilágy megyei Tasnádon katonáskodó Gáspár Mihály honvéd és a Losoncon szolgálatot tévő rendőr, Radványi József levelei jelentik. Bátyja biztató szavai ellenére tehát („...munka az lenne akár a füleki gyárba is..."

51

) Gáspár Mátyásnak sem sikerült a frontszolgálat alól mentesítő hadiüzembe kerülnie, itt kellett hagynia szüleit, testvéreit és feleségét. Valamennyi levelező közül az ő soraiból árad a legnagyobb keserűség, sőt a tehetetlen düh is kifejezést nyer, már amennyire ezt az ellenőrzés lehetővé teszi. Bizonyára nemcsak a többiekétől eltérő természetében kereshetjük a magyarázatot erre, hanem a hadi helyzetnek éppen ebben az időszakban történt gyökeres megváltozásában is. Ne feledjük, túl vagyunk Sztálingrádon, a voronyezsi kataklizmán, szeptemberben a szovjet hadsereg visszafoglalta Nyezsint, Brjanszkot, Csernyigovot, november elején pedig Kijevet. November 1-je, úgy látszik a könnyebb frontnapok közé tartozott, mert Gáspár Mátyás ekkor három lapot is ír: egyet apjának, egyet anyjának, egyet pedig Mihály öccsének. Gáspár Andrásné úrasszonynak címezve a következőket írja: „Kedves Szüleim és testvéreim.' /hasonlója egésséget kívánok a számukra, mint nekem van, hála az Istennek. Igaz, hogy utazunk, de már nagyon régen kaptam töllük lapot, tehát írják már meg, hogy vannak. Szerettem volna a vetési munkák elvégzésére haza jönni, de már esetleg a végére érek haza, ha az Isten segít. Misinktől kaptam már levelet, írja, hogy jól van. En sajnos, hogy 611/57. 611/2. 1943. április 18. 611/38. 611/57. Abaúji Múzeum adattára: 53 Uo. 54 Uo. 5Í Abaúji Múzeum adattára: 56 Abaúji Múzeum adattára: 57 Abaúji Múzeum adattára: 565