A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

JÁN ADAM: Jobbágyköltözés Sáros megyéből Zemplén megyébe a 18. század első felében

JOBBAGYKÖLTÖZES SÁROS MEGYÉBŐL ZEMPLÉN MEGYÉBE A 18. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN JAN ADAM Annak ellenére, hogy a kora újkor (16-18. század) elnevezés szinonimájaként Kelet-Közép-Európában a második jobbágyság elnevezést használják, mind a csoportos, mind az egyéni migráció kisebb vagy nagyobb távolságokra megfigyelhető. Jelentősebb társadalmi események következményeként tömeges méreteket öltött a vándorlás - például háborús konfliktusokjárványok stb. - amelyek után egyes területek nagymértékben elnéptelenedtek, s így vonzóak lettek közelebbi és távolabbi régiók lakossága számára. A Sáros vármegyei jobbágyok gyakori célterülete Zemplén. Már 1699-ben Sáros vármegye Andrássy báróhoz és Monok mezővároshoz fordult azzal a kéréssel, hogy adják vissza a sárosi szökevényeket.

1 Egy évvel azelőtt ugyanezt követelte az abaúji, szepességi, zempléni nemesség. A Zemplén vármegyéhez címzett levelek azt bizonyítják, hogy ez a mozgás a következő években sem szűnt meg.

2 1738-ból és 1741-ből lehetőségünk vaň pontos adatokra támaszkodni, bár ezek csak Sáros vármegye két kerületéből, a makovicai uradalomból és az Alsótarcai járásból származnak. Ezek az összeírások tartalmaznak névjegyzékeket (telektulajdonosok), amelyek az egyes falvak szerint kerültek leírásra. Ezek lakosai vagy meghaltak, vagy az 1738-4l-es pestisjárvány elől szöktek el.

3 A makovicai uradalom összes népességfogyása 353 telektulajdonos, közülük 242 meghalt, 111 elszökött (családostul), E szökevények több mint fele (65) Zemplénbe ment, mégpedig a vármegye déli részeibe. Az Alsótarcai járást 174 család hagyta el önkényesen: Ä legtöbben Abaúj és Zemplén Vármegyébe, kevesebben Borsodba mentek. Nemcsak a földéhség a sárosi jobbágyok szökését kiváltó tényező. Tekintettel a már több évtizede tartó elvándorlási hullámra, és az elhagyott telkek nagy számára (az utolsó pestisjárvány alatt is) feltételezhetjük, hogy a földterület és a lakosságszám közti viszony abban az időszakban bizonyos mértékben javult.

4 Ebben jelentős része volt a rosszabbodó belpolitikai helyzetnek/Minden jobbágytemetés mások számára a földesúri kötelezettség növekedését jelentette. A 18. század első felében eléggé gyakoriak voltak a különböző elemi csapások: felhőszakadás, jégeső, erős fagy, melyek nemegyszer teljesen elpusztították a terjes termést, aminek következménye az élelmiszerhiány, a betegségek és a halálozások nagy száma.

5 Ebben a helyzetben az elköltözés lehetősége egyre vonzóbb lett a termékenyebb területekre, ahol szintén elég szabad föld volt. A következő táblázat azon zempléni mezővárosok és községek jegyzékét tartalmazza, amelyekben a Sárosból jött jobbágyok letelepültek, ezeken kívül azokat a sárosi falvakat, amelyeket 1 Állami területi levéltár {Soba) Prešov, ŠŽ, Knihy, 19, 840. 2 Soba Prešov, ŠŽ, Knihy, 19, 125. Horváth, P.: Poddaný ľud na Slovensku v prvej polovici XVIII. storočia Bratislava, 1963. 219-220. 3 Soba Prešov, ŠŽ II, L. C. 1742/86,90. 4 Az akkori szokások szerint a földesúr az elhagyott jobbágytelket birtokához csatolta. 5 Makovicai uradalmat több elemi csapás sújtotta: 1721-, 1725-, 1728-ban a jégeső, 1733-, 1741-jégeső és felhőszakadás. Soba Prešov, ŠŽ II, a. p. 1721/4, 1725/10, 1728/17, 1733/12, 1741/21, 1741/30. 529