A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

MIZSER Lajos: Zemplén megyei helységnév-vizsgálatok

lent: mint két hosszú domb közötti fekvő térséget". Első említése 1574: Ztakczin, Roztoka (Com.Zempl. 176). Bár a ruszin roztoka jelentése: 'két ágra oszló vagy két egyesüléséből keletkező vízfolyás', de könnyen lehet, hogy ott a dombvonulat elágazását is jelentheti. Az előtag Sztakcsin közelségére utal. Magyarosított alakját - Zuhatag - ismeretlen motiváló tényező alapján alkották meg (MEZŐ, 208). Szterkóc (Sterkovce): „A név eredetéről szóbeli hagyományból anyit tudhatni: hogy a nevet Szterka zsidótól, és Szteranka az ott le telepedett családtól vette volna meg". Első említése 1494: Zterkocz (Com.Zempl. 179). Kétségtelenül a Szterka (esetleg Szterko) név az alap, és ehhez jön még az -ovce képző, azaz: Szterkáék (ti. települése). Szuha (Zemplénszuha; Suché): „...az erdő azon hellyen kiszáradt, ahol jelenleg Szucha helysége, azon tót szótól Szuhi, melly magyarul száraz szót jelent maradt meg nevezete is, 's onnan hívatik Szuhának". Első említése 1266: Zuha (Com.Zempl. 182). A FNESz. (II, 84) a helységgel azonos Szuhát, a Sajó mellékvizét így magyarázza: 'száraz, nyaranta kiszáradó víz'. 1461-ben Zwha alakban írták (CSÁNKI, I, 364), így a Szuha alak az elsődleges a (semleges nemű) szlovák Suché (ti. miesto 'hely')-val szemben. Szukó (Sukov): „Hagyomány szerint régi időkben ebben a kies völgyben egy Bacsa a ki juhait itt legeltette, név szerint Szukó ... és innen van Község neve Szukó". Ha ez így lenne, akkor puszta személynévből származik magyar névadással. Valószínűbb azonban, hogy a Szúk vagy Szuko nevet látták el a birtoklás kifejező -ov szuffixummal (vö. FNESz. II, 602). Szürnyeg (Sirník): „A monda azt regéli, mintha Szürnyeg valaha csak sertés kosár lett volna és a Szür-nyeg nevét is a kondások szüritöl vette". Attól ugyan nem. Nagy valószínűség szerint puszta személynévből keletkezett (FNESz. II, 605). Tállya: „Ezen városnak régi neve Talia volt nevét vehette Talián olasz gyarmattol, a' mennyiben a' hegyallya több városaiban szöllömüvelés végett települtek. Ezen olasz név Taglia (:olv. tallyia:) olasz hon több helyneveinél fordul elö". Nem olasz, hanem inkább vallon eredetű: taille 'irtvány' (FNESz. II, 611). Tarcal: „A város neve eredetét vette Árpád Turzul vezérétől. A' mennyibe Árpád ezen területet Turzul vezérének adta". Monda ez a javából. A FNESz. (II, 618) megállapítása a helytálló: eredetileg a Tokaji- (Kopasz-) hegy régi neve volt, amely átvonódott a községre. Tiszalúc: „...nevét vette e Zsidó szótól Lúcz, melly szó magyarul ezt teszi általment, általkelt p. o. a vízen". Nem egyéb, mint tudákos etimológia. Valójában puszta személynévből származik (FNESz. II, 652). Tokaj: három magyarázatot is hoz: 1. A fok-halászatról kapta a nevét („monda szerint"), 2. „Indokoltabb vélemény szerint a város elnevezését nyerhette a közelében folyt Takta vizétől, mely a magyarok bejövetele alkalmával itt lakott szláv nemzetségek által Tokotának neveztetett, később Toktaj...", 3. '...más vélemény szerint azonban a Tokaj név a „Sztoktaj" vízszakadás tót szóból keletkezett 's Sztoktajból lett Elvégre szép hangzás szempontából Tokaj". Egyik sem állja meg a helyét. Vagy a török toqay 'folyó menti erdő' köznév az alap, vagy személynévi áttétellel vált helynévvé (FNESz. II, 659). Tolcsva: Eördögh Ignác bíró cáfolja SZIRMAY (115) vélekedését, amely szerint a község neve a Tósvár elnevezésből származna. S ezt írja: „A város neve bizonytalan, ezen elnevezés a közzel Abaujban keletkező 's a várost végig futó Tolcsva nevű folyótól ered..." Ezt a FNESz. (II, 6606) is megerősíti. Topolya (Kistopolya; Topol'a): „Hagyományból irott nincs, csak szóbéli, az orász szóból, Topolya magyaról Nyár fától vett eredért nevét..." A FNESz. (I, 758) véleménye is ez, s megjegyzi, hogy a névadás formája magyar is lehetett. 512