A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

MIZSER Lajos: Zemplén megyei helységnév-vizsgálatok

eredeti névét" Az előtag megkülönböztető jellegű, az utótag jelentése: 'legelőhely, erdei rét, tisztás' 1430: Polyam (Com.Zempl. 205). Azután egész 1773-ig nincs adat. Nagyráska (Vefké RaSkovce): „...hihetőleg vagy a tulajdonos Ráski családtól vette nevét - vagyviszont". Inkább viszont. A Ráska személynévi eredetű, a szlovák név ennek képzett alakja (FNESz. II, 206-7). Nagytárkány (Vel'ké Trakany): ,,...a' falú neve Árpád fiáról Tárkánynak neveztetik". Onnan nem, mivel Árpádnak ilyen nevű fia nem volt. A helységnév igen valószínűen a tárkány tisztségnévből származik, esetleg a szónak a honfoglalás előtti jelentéséből: 'vasverő' (FNESz. II, 215, Tárkány a.). Nagytoronya (Vel'ká Tífta): „Az őskorbúi maradt szóhagyomány szerint e helyen a Magyarok bé vándorlások idejében egy ima helyet csináltak, és mint hogy erdővel vala környezve, hogy könnyebben reá találhassanak magasra rakták, melynek Thurul vagy Thurun nevet adtak, később Thurony igy Toronya nevet nyert..." Érdekes néprajzi adalék. Eredetibb alakja Tolna volt, amely később hozzáigazodott a torony főnév birtokos személyragos alakjához (FNESz. II, 216). Nátafalva (Nacina Ves): „...bizonyos Nátafalusy úr nevezettől veszi származását..." Onnan ugyan nem, hanem a Náta szemnélynév + falva összetételből (FNESz. II, 216). Nézpest (Mészpest; Kucany): „...még 1700 elején is Mézpestnek hívtak ... ehelységben a' méh tenyésztés volt az egyedüli legfőbb jövedelmi forrás". Továbbá: ,,...a' volt földes uraság által tenyésztett a' méhek tartása 's ebből eredhetett a' méz- és méz-pest elnevezés". A Mészpest szó valójában mészégető kemencét jelentett (FNESz. II, 126). A megtévesztő csak az lehet, hogy mind a Mézpest, mind a Mészpest teljesen egyformán hangzik. Mivel a pest szó kemencét jelentett, így a méhészet szóba sem jöhet. Olaszliszka (Olaszliszka): „...B. Olaszi községből - halászok jártak volna halászat végett 's itten a Folyó mellett halász kunyhókat építettek volna a' hói tartózkodtak azonban a vizén által járni nem tudván - vesszőből magoknak Leszkákat fontak 's azon jártak által, - 's innen nevezödött volna Olaszi Leszkának - mely nevet hogy mikor változtatták Líszkának semmi adat nincsen". Kizárt dolog, hogy vesszőből font, hordozható juhkarámokon (ezt jelenti a lészka) közlekedtek volna. A liszka köznév szláv eredetű, jelentése: 'kopár hely', az előtag pedig valamelyik nyugati neolatin népre (az olaszra is) vonatkozik (FNESz. II, 273). Ond: „...a Hon alapító Árpád által e hely Und alvezérnek ajándékoztatván rolla neveztetnék" (szóhagyomány alapján). A helység neve több mint 200 évvel Árpád halála után bukkan fel, de az igaz, hogy az Ond személynévből származik a helynév (FNESz. II, 278). Oroszhrabóc (Nagygereblyés; Rusky Hrabovec): „A sok gyertyánfától, mely e falu határában találtatik, s mely oroszul hráb-nak hivatik, neveztetik Hrabócznak". 1408-ban Rabouicz, 1454-ben Hrabowcz (CSÁNKI I, 350). Igaza van a lejegyzőnek, magyarra gyertyánosnak lehetne lefordítani. 1864-1918 között Nagygereblyés lett a neve (MEZŐ, 256) „az utótag fordításával és jelzőcserével". A hasonló hangzás megtévesztette azokat, akik e községnek új nevet adtak: hrab 'gyertyán', hrabli 'gereblye'. Oroszvolova (Barkócháza; Ruská Volová): „...Orosz Volova helység régenten ökör legelőnek használtatott..." Az 1609-ből Oroszvoloua alakban (Com.Zempl. 161) adatolható község nevének utótagja a ruszin vől 'legelő' szó származéka, az előtag egyrészt megkülönböztető jellegű, másrészt utal az etnikumra is. A Barkócháza magyarosítás alapja: egykor a Barkóczyaké volt (MEZŐ, 207). 509