A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

MIZSER Lajos: Zemplén megyei helységnév-vizsgálatok

Leszna (Lesne): „...ezen tót szótól lyesz, melly erdőt jelent maradt meg azon nevezete Leszna...". Ez igaz is, de némi pontosítás szükségeltetik: lesna ves 'erdei falu', illetve lesne miesto 'erdei hely' (FNESz. II, 30). Luka (Bodroghalom): „...a helység nevezetét gyanítani lehet, hogy tót bevándorlók által alapíttatott 'Luka' tót nyelven rétet" (ti. jelent). Ez utóbbi igaz ugyan, de a községnév személynévre megy vissza (FNESz. I, 225, Bodroghalom a.), amely hangalakjában megegyezik a 'rét' jelentésű szlovák szóval. Magyarizsép (Nizny Zipov): „Két I'sép van Zemplén Vármegyébe ... a' Tótok között feküdvén Tót I'sépnek - ez pedig Magyar I'sépnek neveztetik, amennyiben az előtt Magyar Helység volt". Csak az előtagot magyarázza, az utótag személynévi eredetű (FNESz. 11,71). Makkoshotyka: „...ezen helység ... természeti fekvése és tulajdonságairól felvett rendes elnevezése". Eléggé homályos, nem tudjuk, hogy pontosan mire is gondolt a lejegyző. Az előtag jelentése: 'makkban bővelkedő', az utótag pedig személynév (FNESz. II, 82). Málca (Malőice): „Azt mondják, hogy Malcza régi kaldeus nyelvből veszi eredetét, s annyit tesz mint Kenyér föld". Nagyon rosszul mondják! Ez is személynévi eredetű, a magyarban pusztán áll, a szlovákban pedig képzővel (FNESz. II, 85). Márk (Markovce): ,,...a' nép között élö emlékezések folytán folytonosan Márknak tótul Markovcze-nak neveztetett s neveztetik, - nevét állítólag hajdani földes urától Markó v. Márktól nyeré". Nemcsak állítólag, hanem valóban is. 1257: (terra) Mork, Mark (SZIRMAY, 303). A Com.Zempl. (116) csak 1281-ből (Marky). A szlovák -ovce képzős alak másodlagosnak látszik. Megyaszó: „Hogy ezen Város nevezetét, mint ezt többen írták a szótól nem vette volna Megy a szó semmi szó hagyomány nem bizonyitya, míg a Medve szótól Megy asszóvá lett származást, a Szó hagyomány és a Sipot szájában tartó Medve, mint e város által mai napi is használt Czimer, igazolni látszanak". Szép okoskodás, kár, hogy nem igaz. A megoldás sokkal egyszerűbb: meggy + aszó 'időleges vízfolyás' (FNESz. II, 115). Mihályi (Alsómihályi; Michal'any): „...ezen község első tulajdonosa Mihály magister volt". SZIRMA Yra hivatkozik, aki ezt írja (268): „Nomen Michali accepit a magistro Michaele filio Bertholdi ... (Mihályi nevét Bertold fia Mihály magisztertől kapta). Szóhagyomány: „István, Mihály testvérek kapták e helyet..., két részre osztatván Mihályi Mihályé lett...". Az elmondottakat a FNESz. (I, 85, Alsómihályi a.) is megerősíti. Mocsár (Mocarany): „Nevét vette különösen hogy ollyan helyen fekszik, - több Mocsáros Szántó földjei voltak." Első említése: 1315-ből Mochar alakban (Com.Zempl. 123) - kétségtelenül mocsarassága játszott szerepet a névadásban. A szlovák Moőarany többes számban áll: 'mocsarak'. Morva (Moravany): „...bizonyos Morvay nevezetű család települt azon téren, hol jelenleg Morva helysége létezik, 's attól vette volna eredet nevezetét". Inkább a Morvayak Morváról! A FNESz. (II, 160) Morva melléki telepesekre utal. Nagykázmér (Vel'ky Kazimír): „E Község név eredete Kazimér Lengyel Hercegtől származik ... kiséröi közzül itt meghonosodtak e helyet Kázmérnak nevezték...". Az kétségtelen, hogy egy Kázmér nevű ember volt a névadó (FNESz. I, 702, Kázmér a.). Nagypolena (Nagypolány; Vel'ká Pol'ana): „Hagyományból irott nincs csak szóbéli hogy egy nagy sima kiterjedésű tér volt. Orosz szóbból veleka Polyenka innen vette az 508