A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

MIZSER Lajos: Zemplén megyei helységnév-vizsgálatok

Bodrogolaszi: „...monda szerént a Helység azon szőlő mívesektől vette eredetét, kik Nagy Lajos Király idejében Olasz országból Hegyalljára hozattak". Ez igaz is lehet, a FNESz. (I, 225) vallon telepesekre gondolt, ami a lényegen semmit sem változtat, hiszen az olasz szónak eredeti jelentése: 'nyugati neolatin nyelvet beszélő ember' volt. Bodrogsára (Sárazsadány): „írott emlékekből mit sem tudni, egyedül a község idösbb emberei Olasz nötöli neve származását állítják". Hogy olasz volt-e vagy sem, teljesen mindegy, de tény, hogy a Sára személynévből származik (FNESz. II, 448, Sárazsadány a.). Bodrogszög (Klin nad Bodrogom): „...a Bodrog folyam halakban bővelkedett, ide telepedtenek, s egy szöglet alapján építkezének (ti. az emberek), ebből tehát következtethető s világosan be is ismerhető jelenlegi nevének keletkezése". SZIRMAY (296) pontosabban fogalmaz: ,JSzögh pagus Hungaricus, FNESz. uia Bodrogo amne, et palude piscosa Páltó cingitur, insulae normen ab Hungaris accepit", azaz: Szög magyar falu, mivel a Bodrog folyó és a halbő Pál-tó övezi, sziget nevét a magyaroktól kapta. Mindezt megerősíti a TESz. (III, 964) jelentésmegadása is: 'sarok, zug, sziget'. A község 1326ból és 1327-ből adatolható zeek és zek formában (Com. Zempl.90). A szlovák Klin nad Bodrogom a Bodrogszög név csaknem szó szerinti fordítása. Bodrogvécs (Véő): „Védekezéséről vette nevezetét - ugyanis a szomszédos Szomotor helységnél tanyázó szlávok ellenében a berohanó magyarok véd sánczokat vonván, buzdítták egymást s védelemre, mondván védsd vagy védelmezd". Néprajzi adaléknak megfelel. A Vécs egykor személynév volt (FNESz. II, 745, Vécs a.). A Bodrog előtag megkülönböztető jellegű. Brezovec (Berezóc; Brezovce): „...nevét pedig költsönzi azon völgy nyirfásairol, minthogy a nyirfa oroszul bereza". A község nevét csak 1772-től tudom adatolni (T-U. I, 151). A pontosabb jelentése: 'nyírfás'. Bukóc (Kisbukóc; Bukovce): „...nevét a nagy Bükkfa erdejétől vehette, mi oroszul Búknak neveztetik". Az eredetibb Bukovec-ből (jelentése: 'bükkös') szabályos hangfejlődéssel lett Bukóc a magyarban. Első előfordulásai: 1379: Bokoch, Bokoucz, Bokwa; 1414: Bwkolch (Com.Zempl. 31). Csabalóc (Csabaháza; Cabalovce): „Név eredete szóbeli hagyományból Csabala nemzetségétől vette nevét ..." Itt helyes a szóbeli hagyomány, a FNESz a hímnemű Öabal személynév + birtoklást kifejező képzővel ellátott helységnévre gondol (I, 298). Csalános (Újcsanálos): „...bizonyosan a Csalán növényről vette eredetét Csanálos helysége..." A FNESz (II, 698) pontosít: 'olyan hely, ahol sok a csalán'. Csertész (Nagycsertész; Certizné): „...oroszul az irtást Csertes-nek nevezik annál fogva a községet is később Csertésznek magyarították meg". Teljesen igaz, a FNESz (II, 180) is 'irtványfóld' jelentést ad, és a hangváltozás is a magyarban ment végbe. Dara (Dara): „Hagyományból szóbéli után az orosz szóbői Daré, Dár, magyarul Ajándékbői vet eredetért nevét". Onnan ugyan nem. Valószínűleg személynévből (FNESz. I, 354). Erdőbénye: „...a Bénye nevezettel a Latin Bene a latin nyelvel atyafías nemzetek bénye, bunye szavak, ... régi Palesztina térképén is van egy Béne nevű város ... E hegyallyai Bénye külömböztetés okáért a' határban lévő nagyszerű ös erdőségekről Erdő Bénye nevet kapott". Az előtag magyarázata kifogástalan, de az utótagé a délibábos nyelvészkedés körébe tartozik. A Bénye személynévi eredetű (FNESz. I, 422). Felsőberecki: „E község elnevezését alligha nem a telepedés előtt talált berekről vette mert igen természetes, - hogy beregk vagy régenten berekk az idők elteltével bereczkíre melly utóbbi ragaszték kicsiséget jelent okozván a helység kissességét - ne504