A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KRUPA András: A májusfa állításának és döntésének táji tagoltsága a magyarországi szlovákoknál

kivételével egyformán megtalálható az evangélikusoknál és a katolikusoknál. A Pest megyei Péterin, Csomádon - mint hajdan Szarvason - a legények a templomba vittek színes szalagokkal, fehér zsebkendőkkel feldíszített májusfákat. A kocsma és a községháza előtt rendszeresen a dunántúli szlovák lakta településeken álltak májusfák (Bakonycsernye, Jásd, Oroszlány, Öskü, Sóskút, Szápár, Tardosbánya stb.) A század első felében Nyíregyházán a tanyabokor közepén helyezték el a májfát. Fűzfát vágtak ki, és szintén szalagokkal, borosüvegekkel díszítették. A Dunántúlon a díszítés a lányokra hárult. A fa csúcsára kerültek a szalagok, a boros, a pálinkás üvegek, mert a fa törzsét a legények előzetesen legallyazták, s a kiásott gödőrbe téve kötelekkel húzták fel a magasba. Mind a lányok, mind pedig a középületek májusfáinak kidöntése különböző időpontokban történt, s nincs regionális jellege. Legtovább egy hónapig állt a májusfa. Sok helyen, ahol május elsején állították fel, pünkösdkor következett a kidöntése. Legrövidebb időtartama egy nap volt, másnap döntötték ki pl. Ácsán, Csomádon, Püspökhatvanban. Ugyancsak ezen a vidéken egy hét (pl. Erdőkürt, Felsőpetény) vagy két hét (Bánk) múlva történt. A bihari szlovák falvakban a lányok májusfáit pünkösdkor távolították el. Több helységben táji megkötöttség nélkül maga a szülő vette ki a földből. A dél-alföldi régióban egységesen szintén a családtagok szedték le. Ha a legények végezték, a lányos házaknál vagy a kocsmában táncos mulatságot rendeztek, mely legtovább a dunántúli és a bihari szlovákoknál maradt meg. Bakonycsernyén, amíg a legények kihúzták a földből a májusfát, a lányok cigányzenére táncoltak, majd mind a két nemű fiatalság is táncra perdült. Jásdon a közösségi fák kidöntésekor volt táncmulatság, a lányos házaknál nem tartottak. A bihari falvak közül Sásteleken a legények muzsikaszóval mentek el a lányos házakhoz, s ott a lány lakomára (host'iná) hívta őket. Füvesen a legények és a lányok a falu szélén gyülekeztek, közösen végigmentek a falun. Sorra vették a májusfákat. Mindenütt az a legény húzta ki a fát, aki felállította. Mindig zeneszóra végezte. Az volt a virtus tárgya, hogy melyikük húzza ki hamarabb. A végén a legény megtáncoltatta a lányt, akinek a fáját kidöntötte. A szülők süteményt és bort hoztak, mindenkit megkínáltak, s illett elfogadni. A májusfák kidöntése nyomán valamelyik háznál reggelig tartottak táncvigalmat. Oroszlányban a népszokást továbbéltetik a közművelődési intézmények. Mindmáig pünkösd másnapján a délutáni istentiszteletet követően kezdik a májusfák kidöntését. Azonban ma már csupán a kocsma előtti májusfánál zajlik le az esemény. A város szélén várják a Tatabányáról érkező zenészeket, innen vonulnak a kocsmához. A menetnek meghatározott rendje van. A zenészek után közvetlenül azok a legények haladnak, akik az évben voltak sorozáson. Kalapjukon nemzetiszínű szalag lobog. Utánuk a következő évbeli regrutajelöltek vonulnak. Az utóbbi időben a legényeket népviseletbe öltözött lányok követik, sőt a legények és a lányok párosával mennek. A kidöntést a regruták végzik. Ez az ő feladatuk lesz 1995 pünkösdjén is. Ha van lányos májusfa, azt is kidöntik, majd reggelig bált rendeznek. A májusfa másodlagos továbbélése figyelhető meg az épülő házaknál, amikor befejezik a falak felhúzását. Ez etnikumra való tekintet nélkül országszerte ismertjelenség, a mesterek maguk is terjesztik. A szlováklakta városokban, falvakban a lányok májusfáit részben pótolták a májusi szerenádok, de ezek is elhaltak már. S ritkák a májusi kosarak is. Az átmenetet a zeneszó kísérettel történő májusfaállítás mutatta, mely táji meghatározottság nélkül néhány szlovák lakta helységben nagyon népszerű volt (Vértesszölős, délkelet-alföldi települések: Csanádalberti, Nagylak, Tótkomlós stb.). A cigányzenekar mindaddig játszott az 500