A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BÁTI Anikó: A lakodalmi étrend, ételek változása 1941-1996

televízió, a sajtó is elősegítette. A legnagyobb mennyiségi és minőségi változás egyrészt az édességek, másrészt az italok tekintetében történt az utóbbi tizenöt-húsz év alatt. Borból jóval kevesebb fogy, mint korábban, a fiatalabbak - mivel főleg nyáron tartják a lakodalmakat - a sört kedvelik. A nők, a gyerekek a különböző üdítőitalokból válogathatnak, minden lagziban a bőség, a gazdagság jeleként igyekeznek minél többfélét kínálni. Új jelenség a röviditalok elterjedése is: reggel, délben, este étkezések előtt fogyasztják. Az 1940-es években tejeskávét ittak pótkávéból reggel és éjfélkor, ma viszont presszókávét főznek a lakodalom napján folyamatosan, mindig kínálják a vendégeknek. 4. Éjféli étkezés A menyecske kontyolása idején az 1940-50-es években a vendégeknek a nagy, díszes nyoszolyólány kalácsát, forralt bort és tejeskávét kínáltak, de nem terítettek még egyszer, az ételeket a kezükben fogva fogyasztották el. A második korszakban hurkát, tortát adtak éjfélkor és már eltűnt a bor, a tejeskávé az étrendből. Napjainkban a sátor közepén svédasztalszerűen, talán a városi éttermekben tartott fogadások mintájára tálalnak fasírozottat, sült húst, hurkát, franciasalátát, kenyeret és a nagykalács helyett emeletes tortát vágnak föl. Az asztalra tányérokat, villákat, szalvétát raknak, és minden vendég kiszolgálja magát, de a vacsora után kivitt asztalokat már nem rakják vissza, mindenki a kezében fogja a tányérját. Az éjféli étkezések „kidolgozatlanságának" talán az lehet az oka, hogy a hétköznapokon nem szerepel ilyen késői időpontban étkezés, tehát nincs rá példa, hogy mit és hogyan kellene enni. A reggeli, ebéd, vacsora esetében nincs ilyen probléma, hiszen az étkezéseket a mindennapihoz viszonyítva igyekeznek ünnepélyessé tenni. A lakodalomban viszont az éjfél ezért kivételes időpont. Igen nagy a variációs lehetőség, az étkezések közül talán itt tűnnek fel legkönnyebben az újítások, mint például a franciasaláta. V. ÉTELKÉSZÍTÉSI TECHNIKÁK, ÉTKEZÉSEK ESZKÖZEI /. A konyha Mindhárom korszakban külön konyhasátrat építettek, ott főzték meg az ünnepi ételsor ételeit, mert a lakóház konyhája kicsi lett volna. Külön tűzhelyet alakítottak ki az udvaron. Az 1940-es években a szánkát, a lovas szánt használták tűzhelyként,

26 kukoricaszárral megrakva, letapasztva, ezen álltak a cserépfazekak. A pörköltet pedig zománcos lábasokban, sparhelton készítették. A sütemények egy részét, a kalácsot, a kenyeret kemencében sütötték. Az 1960-as évektől már üstökben főznek, melyeket a konyhasátor oldalai mentén állítanak föl. A húsokat tepsiben sparhelton sütik. A bélest, azaz a túrós lepényt, a hurkát azonban a még működő néhány kemencébe viszik el. Hagyományosan még mindig fával fűtenek az üstök alatt és a sparheltokban is, erre egy külön férfi tisztségviselő, a konyhapokla ügyel. A sátor közepén lévő asztalokon készítik elő, illetve tálalják a szakácsaszszonyok az ételeket a mellettük dolgozó számos asszony segítségével. Korszakunkban a konyhasátor szerepe, formája nem, csak a benne lévő tűzhely változott. Schwalm E., 1989. 458. 490