A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KALICZ Nándor– S. KOÓS Judit: Település a legkorábbi újkőkori sírokkal Északkelet-Magyarországról

megismerése szempontjából. Itt sikerült ugyanis feltárnunk a Szatmár csoport nagyobb települési részletét és temetkezéseit (KALICZ-KOÓS 1997a, 125-135; uők 1997b, 2833). Lelőhelyünk az Alföld északi peremén és egyúttal a csoport elterjedési területének is legészakibb részén található. A környezetéből alig kiemelkedő alacsony, lapos kis dombot, ahol a telep elnyúlik, nagykiterjedésű mocsár öleli körül. Az ásatás településtörténeti eredményei egyedülállóak. A lelőhelyen lehetőségünk nyílt egy kb. 5000 m

2-es terület megkutatására, amelyre Magyarországon ebből a korszakból még nem volt példa (2. kép). Ezt az M3-as autópálya tervezett építésének köszönhetjük, amely éppen átszeli az újkőkori települést. Ennek kiterjedése az egyik irányban kb. 180-200 m, a másik irányban azonban a nyomvonal meghatározott szélessége (70-80 m) miatt nem volt módunk kutatni. A viszonylag nagykiterjedésű telep ennek ellenére a neolitikum kisméretű települései közé sorolható. Ezt a feltevést a felszínre került házak csekély száma és a gyéren előkerült gödrök támasztják alá. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy lelőhelyünkön először kerültek napvilágra e korszak valódi házainak maradványai. A felszínre épített nagyméretű, leégett lakóházak omladékaira bukkantunk az ásatási felület közepén. A kis falucska szorosan egymás mellé épített három házból állt (KALICZ-KOÓS 1997a, 2. kép). Mocsolyáson is világosan beigazolódott a régóta gyanított tény, hogy a neolitikum kezdetétől mindenhol a felszínre épített házakkal kell számolnunk. A különböző, kisebb-nagyobb gödörházak meglétéről keletkezett „mítosz", mely még manapság is sok kutató számára tény, semmivé vált. Az ásatás jelentőségét még a temetkezések viszonylag nagy száma is fokozza. Korábban alig ismertünk néhány sírt ebből a korból, Patay Pál tiszalúci ásatásáról először négyet (PATAY 1987, 91), majd ásatásának befejezése után összesen 9 temetkezést közölt Oravecz Hargita (ORAVECZ 1996, 51-62). Mezőkövesd-Mocsolyáson összesen 25 sírt, ül. sírmaradványt tártunk fel. A sírok leírása a következő: 1. sír (32. objektum, 2/a szonda): a humusz alsó részében megtalált sírt egy császárkori beásás kissé megbolygatta. Bal oldalán fekvő, erőteljesen zsugorított helyzetű felnőtt, arca elé húzott kezekkel. Tájolás D-É. Lelet nélkül (4. kép 1). 2. sír (75/a és 103/a objektum): ezt a temetkezést a különleges helyzetűek közé soroljuk, ugyanis az elhunytat a földbe kerülés előtt derékban kettévágták, és testrészeit a szokásos rítus szerint két egymás melletti gödörbe helyezték. A 75/a objektumban találtuk a test felső részét háton fekvő, zsugorított helyzetben, áll elé húzott kezekkel. A koponya alatt okkerfesték nyomait fedeztük fel. A 103/a objektumban feküdt a test alsó része. A lábakat egészen a medencéig felhúzták. Az erős csontozat alapján talán férfi (?) lehetett az eltemetett. Tájolás: mindkét testrészé DDNY-ÉÉK. Lelet nélkül (4. kép 2). 3. sír (106. objektum): jobb oldalán, zsugorított helyzetben fekvő gyermek csontváza. Alkarok felhúzva. Deréktól lefelé egy császárkori gödör elvágta. Tájolás NY-K. Lelet nélkül (4. kép 3). 4. sír (146. objektum): teljesen bolygatott csontváz. Csak a femur és néhány kisebb csont maradt meg. Tájolása az előzőekéhez hasonló. Felnőtt lehetett (nem készült rajz). 5. sír (271. objektumnál): gyermektemetkezés, melyet egy császárkori objektum jószerével teljesen elpusztított. Ez is az 1. ház területén található (105. objektum). Lelet nélkül (6. kép 5). 6. sír (170. objektum): bal oldalán fekvő, erőteljes zsugorításban eltemetett felnőtt csontváza. Alkarja az arc elé húzva. Tájolás DK-ÉNY. (4. kép 6). A sír leletei: Nyaka alatt 11 db Spondylus-gyöngy (7. kép 12). Bal csuklónál 7 db apró, hengeres 47