A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZILÁGYI Miklós: Hagyomány és újítás a népi gazdálkodásban

- A tükörekével való szántást, a vasfogassal, láncboronáva.1, hengerrel való talajmunkát, a gépi vetést, a kukorica sorainak ekekapával való meghúzatását azért fogadták el „azonnal" a parasztok, mert a munkáról vélekedésük értelmében szépnek és jónak volt értékelhető a végeredmény: a gazda szorgalmáról-hozzáértéséről „beszélő" megművelt földdarab. Vagyis: ha az „esztétikum" és a „praktikum" egymásba játszása: „a jó munkának szépnek is kell lennie" szentencia értelmében az addig hagyományos munkaeljáráséval egyenértékű, sőt előnyösebb képet tudott kialakítani magáról az „újító" gazda, ez a gazdaságosságtól többé-kevésbé függetlenül jelentősen segítette bármilyen eszköz elterjedését. Ha viszont nem felelt meg igazán az ilyen értelmű „ideálnak", bár a munka könnyítését-gyorsítását elismerték, az elutasításhoz kerestek érveket.

52 A sarlós és a kaszás aratást összehasonlító élményelbeszélések - a különböző vidékeken feljegyzett, pl. a Kosa László közölte Fekete-Körös-völgyi

53 és az általam 1990-ben gyűjtött beregújfalusi szövegekben

54 egymáshoz nagyon hasonlóan - a „csúnya" tarlót és a nagy szemveszteséget egybekapcsolva utasították el - ideig-óráig legalábbis - a kaszás aratást. 3. Jelentős ösztönzője volt az innovatív készség paraszti hagyományba szerveződésének: a munkaműveletek gyorsításának és racionalizálásának a piacra termelés,

55 mely - bár voltak előzményei - a 20. században vált mind tömegesebbé. A magyar néprajzi kutatások sokoldalúan igazolták, hogy mind a főváros és a nagyobb városok „zöldségövezeteinek" kialakulása, 6 mind az egy vagy néhány, eredetileg kerti művelésű zöldségfélére (a hagymára,

57 a dinnyére,

58 a paprikára,

59 a káposztára,

60 a burgonyára

61

) szakosodás, a majdnem-monokultúrás termelés jellegzetesen paraszti teljesítményként értelmezhető. Parasztiként akkor is, ha a többségükben szegényparasztagrárproletár származék árutermelő kertészekre nem-parasztos értékfelfogás, életstratégia és magatartás volt igazán jellemző! Messzire vezetne azonban, ha a parasztkertészek „parasztos" és „nem-parasztos" életviteli jellemzőinek számbavételére vállalkoznék. Most elegendő annyit számon tartanunk, hogy a piac felé forduló parasztokra általában, a parasztkertészekre pedig különösen jellemző volt a munkagyorsító és -könnyítő, a hatékonyságot növelő „újítások" gyors elfogadása, sőt a speciális szükségletek diktálta, az agronómiai kísérletektől és a gyáripar felkínálta gépválasztéktól független racionalizálás és eszközkonstruálás is.

62 A parasztkertészetet tüzetesen vizsgáló néprajzi dolgozatok egybehangzó tanúsága szerint azonban a piacra termelés kikényszerítette újítókészségnek - ezt is nyomatékosítanom kell - nem a gépesítés volt a legszembetűnőbb eredménye. És nemcsak azért, mert a kertművelés sokkal kevésbé gépesíthető, mint a szántóföldi növénytermesztés. 52 Érvek a gépek munkája ellen: „A vetőgépek feltűnése után a régiek azt tartották, hogy a kézzel vetett gabona jobban sarjad, és kétszer annyit fizet" (Tálasi /., 1977: 204 - Kiskunság); „A traktor súlyánál fogva nagyon összetöri a földet, csúnyán szánt" {Vaska M., 1979: 40 - Nova) *KósaL., 1967:26. 54 L. pl Szilágyi M., 1991: 149. 35 L. pl. Kosa L. (1980: 165. skk.) a burgonyatermesztés kapcsán elvégzett részletes vizsgálatait. 56 Néhány fontosabb tanulmány: Boross M, 1956: 129-161; Boross M, 1963: 202-229; Boross M., 1973: 29-52; Varga Gy., 1974: 397-401; Varga Gy., 1975: 259-280; Varga Gy., 1988: 169-183. 57 Boross M, 1968: 127-153; Tóth 1998. 58 Boross M, 1957:257-272. 59 Bálint S., 1962; Fodor F, 1992:404-407. m

EnyediJ., 1962:404-431. 61 Kosa L., 1980. 62 A paraszti „találmányokról" és újításokról összefoglalóan: Kosa L., 1969: 63-77; Kosa L., 1980: 166-174. 472