A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZILÁGYI Miklós: Hagyomány és újítás a népi gazdálkodásban

kodás „archaikus(abb) vonásait", ezeket inkább az elmaradottság, mintsem a dicséretes hagyományőrzés bizonyítékaiként kezelték/kezeljük. Egy-egy faeke vagy sarlóval aratás vagy kézi cséplés hiteles dokumentálhatósága kutatói örömének

1 és a nyomor, az elesettség kiváltotta keserűségnek az ambivalenciája a néprajzi kutatások kezdete óta érzelmi kísérője volt a gazdálkodás-vizsgálatoknak. Bátky Zsigmondnál - 1905-ben - ez így fejeződött ki: a földművelést „sajnos meglehetős primitív módon űzik még most is hazánk nagy részében. Itt is csak ép megemlítjük, hogy pl. Erdélyben még bővében találunk faekéket, faásókat, primitív arató sarlókat, más gyatra munkaeszközökkel egyetemben [...] és sokfelé még most is ősi módon lovakkal nyomtatnak".

3 A paraszti elmaradottságot ostorozó vagy emiatt sajnálkozó, a régiességeket mégis eltökélten kereső etnográfusi szemléletből az következik, hogy a „hagyományos földművelést" leíró néprajzi dolgozatok (amúgy különböző felkészültségű) szerzői a két világháború közt is, a közelmúltban is a „még" és a „már" ellentétének stítushatását kihasználva inkább csak jelezték, mintsem részletesen elemezték volna az „archaikumok" felfedezhetőségét-bemutathatóságát alapvetően meghatározó változásokat. Azaz: azt írták le részletesen, ami a 19. század közepe - második fele óta országszerte (Kárpátmedence-szerte!) jellemző volt, ám az igen eltérő ütemű modernizáció ellenére „még megmaradt" archaikusnak (idő telvén persze relatíve régiesnek!), a változásokat pedig az ilyen vagy olyan szerkezet, gép „már az 1880-as/1920-as/ 1940-es években megjelent/mind gyakoribbá vált/általánosan elterjedt" egyszerű kijelentésével fejezték ki, a részletesebb leírástól rendszerint eltekintettek. íme néhány, a kutatói szemléletet általános érvényűén kifejező példa a 19-20. századi változásoknak az emlékezet hitelesítette kronológiájára: - Hódmezővásárhelyen - Kiss Lajos 1920-1930-as években végzett gyűjtéseinek és az 1890-es évek óta szerzett gyermekkori-ifjúkori tapasztalatainak tanúsága szerint

4 1860 előtt még faekével és hat ökörrel szántottak. „A faekét a kovácsolt vaseke, ezt az öntöttfejű, - gyári - Vidacs-eke követte." 1870 előtt a farámájú és fafogú boronát használták, utána a farámás vasfogút, 1880 óta pedig a vasboronát. Az 1880-as években kezdett elterjedni az ekekapa; az 1895-ös agrárszocialista zendülés vádlottainak tárgyalásán már azt hangoztatták a földmunkások, hogy „az ekekapa kiszorítja a szegényt a harmados részes kukoricából". 1876 óta ismerték a vásárhelyiek a járgányos cséplőszerkezetet, az első gőzcséplő pedig 1880-ban került a város határába, Vajhátra, „hova ezernyi ember ment ki nézni". - Kalotaszeg falvaiban - Kós Károly 1940-es évek legelején végzett gyűjtése szerint

5 - a századforduló táján váltotta fel a faekét a félvas eke, egyes falvakban azonban még az 1930-as években is lehetett látni olyat, aki faekével szántott; abban az évtizedben tehát, amikor a teljesen vasból készült ekék (resicai eke) is megjelentek. 1880 tájáig csak fafogú boronát használtak, utána a vasfogú fakeretes változat terjedt el, s csak 1940-től jelent meg a teljesen vas láncborona. A gabonafélék gépi vetése - a kézi vetéshez képest 2 A régiességet övező „kutatói öröm" fejeződik ki pl. abban, hogy a még 1991-ben is megfigyelhető sarlós aratásról Nóvák L., 1994: 473-474. szükségesnek tartotta fényképsorozat közlését, egy színes felvételének pedig a kötet címlapjára emelését. 3 Bátky Zs., 1990: 39. - A kortárs Gönczi F., 1914: 562. szintén azért „dicsérte" a göcsejieket és hetésieket, miközben a földművelés archaikus eszközeit és munkafogásait ismertette, mert „a föld miveléséhez használt eszközeik egy része már kielégítő". Konkrétabban: ,,[a göcseji gazda] különösen a gyakorlatilag jól bevált eszközöket szívesen beszerzi. A vagyonosabbak kisebb gazdasági gépeket, szecskavágót, konkolyrostát stb. is beszereznek. A drágábba kerülőket közösen veszik meg." 4 Kiss L., 1981:1.89,111,207,209. 5

KósK., 1999: 76, 87-91,94, 115, 138, 140-143. 462