A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BALASSA Iván: A népi földművelés történeti-néprajzi kutatásának módszertanához

Andrásfalvy Bertalan műveiből tudhatjuk a legtöbbet (1965, 1973, 1975). A Kis-Balaton környékén Takács Lajos (1966c), az Ecsedi-láp vidékén Farkas József {1982) vizsgálta a kérdést. A gabonatárolás módjairól Ikvai Nándor (1966) tanulmánya és Füzes Endre (1984) könyve nyújtja a legtöbbet. A földmüvelésről szóló könyvek, tanulmányok egy jelentős része egy táj vagy település jellegzetességeit ismerteti. A Zempléni-hegység mind a két oldaláról napvilágot látott egy-egy könyv nagyságú összefoglalás.

44 Békésből Orosháza környékéről Nagy Gyula könyvei, tanulmányai a legfontosabbak (1959, 1967, 1975). Bellon Tibor Karcag földművelését mutatja be a történeti források segítségével (1973). Takács Lajos a Tolna megyei Várong (1976), Pais Sándor a Zala megyei Becsvölgye földművelését ismerteti (1964). A Szendrő (Borsod m.) környéki falvakkal Szuhay Péter foglalkozik (1982). Két kiváló erdélyi munkát a szerzők jóvoltából kéziratban használhattam: dr. Kós Károly: Népi földművelés Kalotaszegen (1999); Molnár István: A népi gazdálkodás formái az Alsó-Nyikó mentén (1948). Továbbá dr. Kós Károly Mezőségről származó földművelési jegyzeteit volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Köszönet érte! Nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő jelentőségű Fél Edit és Hofer Tamás átányi (Heves m.) feltárása. A szerzők e falu földművelését anyagában és összefüggéseiben a legmélyebben vizsgálták egész Európában. A három nagy kötet (1969, 1972, 1974) németül illetve angolul jelent meg, ezért a magyar néprajzi irodalomra nem hatott a kívánt mértékben. Magyarul csak kisebb részletek (1961, 1961a, 1967) láttak napvilágot, míg végre 1998-ban egyik kötet magyarul is megjelent. Az utóbbi két-három évtizedben, különösen hazánk keleti felében nagyon megszaporodtak az olyan város- és községmonográfiák, melyekben egy terjedelmes rész a néprajzzal és azon belül a földműveléssel foglalkozik. Csak Bihar megye egy kis területén: Berettyóújfalu, Derecske, Báránd, Biharudvari, Biharnagybajom, Nagyrábé monográfiáiban találunk olyan fejezetet, mely a falu földművelését mutatja be. Békés megyében Mezőberény, Orosháza, Békés, Szeghalom, Gyoma, Szarvas és más települések monográfiáiban találunk a földműveléssel foglalkozó fejezeteket. Csongrádban Szeged, Tápé, Kistelek, Sándorfalva nevét lehet említeni. Sorolhatnám a többi megyéket is, de ezekkel kapcsolatban a munkám végén található irodalomra hívom fel az érdeklődők figyelmét, mert ott mindazokat a munkákat megtalálja, melyeket áttekintésemben felhasználtam. A 20. század második felében a néprajz jelentősen megerősödött és különösen vonatkozik a vidéki múzeumokra. A 19 megyei múzeumban 120-140 néprajzkutató tevékenykedett, több mint a fővárosi intézményekben. A kitűnően képzett szakembereknek eredményeik közreadására évkönyvek, időszaki kiadványok állottak rendelkezésre, melyekkel belföldi és külföldi csereviszonyt létesíthettek. Ez a könyvtárgyarapítás egyben a feldolgozás színvonalát emelte. A múzeumi évkönyvekben egy-egy megye valamennyi múzeuma megjelentette munkatársainak dolgozatait, és ebben jelentős helyet kapott a néprajz és benne a földművelésről szóló tanulmányok is. Némelyik megyei múzeum évkönyve már nem is egy, hanem két kötetben jelent meg és a tudományokat elkülönítették egymástól. Ezen kívül egy-egy néprajzzal foglalkozó kötetet külön is megjelentettek. Az egyetemek néprajzi tanszékei is jelentős kiadói tevékenységet folytattak. Ezek közül is kiemelkedik a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, mely nemcsak a doktori disszertációkat jelentette meg, hanem olyan sorozatokat indított, 44 Balassa L, 1964.; Ikvai N., 1967. 445