A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FÜGEDI Márta–DOBROSSY István: Az idegenforgalom szerepe a városkép alakításában Miskolcon

avasi szőlőkből és egyes városi telkekről százszámra ásták ki. (Még évtizedeket kell várni, hogy megfogalmazódjék, s bekerüljön a köztudatba: az Avasalján ekkor egy új, az európai kutatásoknak e témában irányt szabó tudomány született. A „Bársonyházi kőszakócák" ma már Miskolctól, az Avastól elválaszthatatlan tudományos és közismert megfogalmazások, részévé váltak a város 20. századi imázsának.) 1906-ban egy olyan tanulmány látott napvilágot, amely érdemi folytatása a 18-19. századi nagy leírásoknak, Bél Mátyás vagy Benkő Sámuel munkásságának, s előfutára Zsedényi Béla 1929-ben megjelent, s Miskolcot mai napig példaértékű szakmai nagyvonalúsággal bemutató feldolgozásának, amelyben a város szellemi életét és kultúráját tette vizsgálat tárgyává.

13 Gencsi Samu nemcsak régi toposzokat elevenít fel, hanem Miskolc imázsát fogalmazza meg „Miskolcz város jövője" című munkájában. Amiben ötvözi az elődök munkáját, a következő: „...Miskolcz város földrajzilag oly szerencsés fekvéssel bír, az ország fővárosához oly közel van, a természetadta előnyök, mint fürdőhelyek és nyári tartózkodásra alkalmas területek oly bőségesen vannak körülötte, de maga Miskolcz lakossága is oly indusztriális érzékkel bír, hogy vétek lenne, ha ezen személyi és dologi előnyök kellő módon ki nem használtatnának.... hiszen Miskolcz ma már a tekintélyes vidéki város jellegét nemcsak kereskedelmi, hanem külső szépsége által is kiérdemelte." Az új elem a „külső szépség", amely kettős tartalmú. Egyrészt a tanulmány megírását alig egy évtizeddel megelőzőleg készült el az 1878. évi árvíz utáni, s a város történetének első rendezési terve (1894). Annak elfogadása után (1897) megkezdődhetett egy modern, 20. századi polgári nagyváros arculatának kialakítása.

14 A millennium nagy építkezései (Korona szálló, Erzsébet tér, Városház tér épületei) új hangulatot adtak a történelmi belvárosnak. A „külső szépség" másrészt szólt a környezet kulturáltabbá tételéről, az Avas, a Kálvária-domb és a Népkert egységes városi ligetté alakításáról, az Avasrendezésről. Ezen túl szólt Tapolca és Lillafüred idegenforgalmi hasznosításáról, az alábbiak szerint: „Miskolcz város lakossága, melyre nem mondhatni azt, hogy a körülötte fekvő latifundiumok képezték volna létezésének és fejlődésének alapját, ép e pillanatban áll tehát azon feladat előtt, hogy a jelentkező vállalkozási szellem előnyeit a maga részére kiaknázza, mégpedig az által, hogy magából is a körülötte fekvő szép helyekből oly központot teremtsen, melyen a vidéken lakó, valamint a fővárosból, sőt az ország más részéből is, üdülésre és ideiglenes tartózkodásra kívánkozó elemek szívesen megtelepedjenek, vagy ideiglenes tartózkodást keressenek."

15 Ez tehát az idegenforgalmi koncepció, amely a turistákat és a véglegesen letelepülni szándékozókat egyaránt vonzza. Erre még ki kell építeni egy intézményrendszert, „a melyek minden emberre nézve kívánatossá teszik, hogy ha más város és Miskolcz között kell választani, akkor ezen városnak adja az előnyt és különösen, hogy városunk vezetése a mellettünk fekvő Görömböly-Tapolcza, Diósgyőr-Tapolcza, és Lilla-Füred természetadta előnyeit úgy használja fel a város fejlesztési műveletben, hogy a nyári üdülést kereső nagyközönség egyrészt e helyek természeti szépsége, másrészt a közelben fekvő Miskolcznak berendezkedése által e városnak és vidékének minél tömegesebb látogatására bírassék."

16 13 Zsedényi B., 1929. Főleg az első rész, „A genius loci"-ban megfogalmazott gondolatai azok, amelyek folytatása a 20. század végén is kívánatos lenne. i. m. 11-40. u

IglóiGy., 1992.66-79. 15 Gencsi S., 1906. 5-7., 70-82. 16 Gencsi S., 1906.6-7. 364