A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FÜGEDI Márta–DOBROSSY István: Az idegenforgalom szerepe a városkép alakításában Miskolcon

és értékeit (matyóság, Kalotaszeg, Sárköz), majd a megismertetésnek ugyanez az igénye eléri a városokat, így Miskolcot is. A háború előtti monarchiában, az Osztrák-Magyar Monarchia városaiban - az idegenforgalom lehetőségeit és vonzerejét felhasználva - új városkép kialakítása fogalmazódik meg. így ki kell alakítani az önálló törvényhatósági jogot nyert város nagyvárosi imázsát. Tehát jóval a trianoni döntést, jóval az első világháborút megelőzően megfogalmazódik Nagy-Miskolc képe. Ez a kép a meg nem valósult szabad királyi városságból is következett. (Ehelyett a város csak ígéreteket kapott, reményt vesztett és a cél érdekében nem kímélte pénzét sem.) A szabad királyi városság helyett megtörténik az első nagy szakadás az uradalomtól, a második nagy szakadás pedig a vármegyétől. A „szakadások" megszülik az „egységesítési" törekvéseket. Miskolcra főiskola kell (Sárospatakról), ipari-bányászati központtá kell válni (Diósgyőr, Pereces), ki kell bővíteni a mezőgazdaságilag művelhető határt (Martintelep, Hejőcsaba), s a nagyváros ivóvíz-ellátásához (másrészt az üdülő „övezet" kialakításához) szükség van Tapolcára, amely ekkor jogilag Gőrömböly-Tapolca. Ez az új város, s a 20. század imázsa kialakításában részt vesz a sajtó, minden városismertető kiadvány, s a megalakuló idegenforgalmi szervezet.

8 A történelmi múltat láttató Diósgyőr, a nagy hagyományokkal rendelkező kereskedőváros olyan vonzerőt kínál, ami a város jelképe: az Avas, s olyan városkörnyéket, mint Hámor-Lillafüred és Görömböly-Tapolca. Miskolc 20. századi imázs-alakítását lépésről lépésre nyomon követhetjük a századforduló környéki „Miskolczi Almanach"-okból, majd a 10-es években a „Miskolczi Kalauz"-okból, amelyeket a 30-as években a „Miskolci Kirakat"-ok, a 40-esekben a „Miskolci Útmutató"-k követtek. A 20. század második felében az idegenforgalmi ismertetők mellett a „Miskolc Útikőnyv"-ek uralják a terepet, s évtizedeken keresztül ugyanazok a sztereotípiák fogadják a helybelit, mint az idelátogató (de magyarul is tudó) turistát. A század utolsó évtizedét a „Vendégváró" sorozat darabjai jellemzik, amelyek a város, a táji kistérség vagy régió, és a nagyobb közigazgatási egység, a megye idegenforgalmi (látványosságokat, hagyományokat, építészeti-művészeti-történeti emlékeket bemutató) „értékesítését", „eladhatóságát" igyekszik előtérbe helyezni úgy, hogy formabontó köteteket jelentet meg a kiadó. Ez új, magas színvonalú kínálat, ennek megfelelő nyomdatechnikával, információs és képi anyaggal, új tartalmi felfogással és megfogalmazással.

9 A városkép-alakítás „idegenforgalmi vonulata" az alábbi Miskolc-elemeket sorakoztatja fel. Az 1897-ben megjelent Miskolczi Almanach köszöntőjét Lévay József írta, s az egész gondolatsort áthatotta a készülő Kossuth-szobor anyagi támogatásának vágya. Ennek ellenére úgy látja, „hogy bármennyire bámulatos és lélekemelő Budapest haladása a közelebbi ötven év alatt; tündöklő fénye és gazdagsága még sem jelenti a nemzet egyetemének boldogságát." Az ország nemcsak fővárosáról szól - mint azt érzékelték és bírálták is a millennium idején -, hanem a vidékről, így Miskolcról is, amelynek törekvései „nem csupán helyi érdeket, hanem az általános nemzeti cultúra érdekét is szolgálja."

10 Ugyanez a hangvétel 1904-ben már a város, mint organikus egység jelentőségét hangsúlyozva megfogalmazza: Miskolc = Avas alatti metropolis. Ez a 20. század egyik 8 Dobrossy /., 1995. 65-76.; Terplán Z, 1956. 1-7.; Terplán Z, 1958. 71-74.; Terplán Z, 1970.; ZsámbokiL., 1991.; Zsedényi B., 1929. 145-146. 9 Láng O., 1897. 3-6.; Lippay B, 1910. 46-48.; Gencsi S., 1906. 5-7.; Halmay B., 1936.; Halmay B, 1937.; Földes L., 1942. 11-13.; Bánhegyi Gy, 1956. 3-4.; Körtvélyesi E., 2000. 10 Lévay J., 1897.5-8. 362