A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FÜGEDI Márta–DOBROSSY István: Az idegenforgalom szerepe a városkép alakításában Miskolcon

AZ IDEGENFORGALOM SZEREPE A VÁROSKÉP ALAKÍTÁSÁBAN MISKOLCON t FÜGEDI MÁRTA-DOBROSSY ISTVÁN 1973-1993 között a miskolci múzeumban eltöltött két évtizedünk számos közös tanulmányt eredményezett, voltak közös és megvalósított kutatási elképzeléseink, s immár maradtak olyanok, amelyek a megvalósítandó feladatok területéről áttevődtek az emlékek világába. Negyedszázada az észak-magyarországi kenderkultúra vizsgálata kapcsán vetődött fel, hogy közel száz településen végzett recens gyűjtések, az 1960-as évek végétől, 1970-es évek elejétől készített - ma már archívnak tekinthető - fényképfelvételek, terminológia-vizsgálatok, eszköztipológiák, munkafolyamat-elemzések felhasználásával készítsünk egy monografikus igényű áttekintést „A kender feldolgozása és a vászon-alapanyagú termékek szerepe Észak-Magyarország népviseletében" címmel. A kötet címe még bizonytalan volt, de tematikai rendszere már összeállt. A rostot szolgáltató növények (kender, len, csalán) szerepe a paraszti gazdálkodásban, a rostfeldolgozás a fonal előállításáig, s még annak megszövése, a vászon előállításáig az én feladatom lett volna. A különböző vászonfélék kereskedelme, cseréje, ennek a családok történetében „aranytartaléknak" nevezett terméknek (mert mindig pénzzé tehető, értékesíthető volt), a mennyiségi számbavétele, a paraszti gazdálkodáson belül az értékek és arányok megtalálása közös elképzelés és munkamegosztás alapján történt volna. A munka harmadik nagy fejezete a vászonból, vagy vászon-alapanyagú termékekből készült ruházati cikkek, vagy viseletdarabok, s azoknak a paraszti világban, a paraszt-polgári társadalomban betöltött szerepe, bemutatása, a változások nyomon követése már egyértelműen Márta sokszínű, árnyalt megközelítését, a bemutatásban az ő figyelmes-érzékenységét kívánta meg. Az ő útja az egyetemre, az enyém a levéltárba vezetett, s ha a téma felvetődött mindig nyugalmasabb évekre várva, megnyújtottuk a határidőt. S a határidő - negyedszáznyi dobozba zárt, feldolgozásra, összegezésre váró anyaggal - kitolódott a végtelenbe. Mátraderecske - mint az 1970-es évek elejének nagy néprajzi gyűjtőtábora a debreceni Néprajzi Tanszék és az egri múzeum közös istápolásával - a megjelent köteten túl, a résztvevők számára minden bizonnyal kellemes, gyakran felidézett emlékké vált. A hiedelemanyag átalakulási, megszűnési folyamatát szerettük volna nyomon követni, amikor öt-öt évenként visszamentünk, s az, hogy más „generációval", a hordozók és befogadók gyorsan változó megnyilvánulásaival, a hiedelemanyag meseszerűvé váló kopásával találkozunk, hittük azt, hogy egy különleges folyamatot tudunk majd nyomon követve elemezni. Mátraderecske hiedelemanyagának változásvizsgálata is végérvényesen lezárult 2000-ben. Közös munkáink egyik szép emléke a borsodi-gömöri megyehatárok közelében, Putnok központtal működött termelőszövetkezet (több mint 10 település tartozott a központhoz) történetének, történeti néprajzának megírása volt. Néprajzos berkekben nem váltott ki osztatlan elismerést és sikert a kötet, hiszen az 1980-as években ez nem minő359