A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

CSÍKI Tamás: A régiófogalmak néhány elméleti és módszertani problémája

Ugyancsak nyilvánvaló, hogy a múlt század utolsó harmadától a területi-gazdasági egységek egyre kevésbé azonosíthatók a közigazgatási keretekkel, ám mégsem teljesen alaptalan az utóbbi szempontnak is a figyelembevétele. Amellett ugyanis, hogy a megyék elszigeteltsége jellemző maradt, a közigazgatás dualizmus kori modernizációjával párhuzamosan, a törvényhatóságok az őket közvetlenül érintő, legfontosabb gazdasági vagy infrastrukturális ügyekben (pl. utak, közművek), ezek pénzügyi fedezetének megteremtésében egyre növekvő és önállósuló szerephez jutottak (saját vállalkozásaikra, vagyonukra is utalhatunk), ami az adott közigazgatási egység további lehetőségeit, fejlődési irányait is meghatározhatta - ami akár egybeeshetett, ezáltal erősíthette a gazdaságipiaci tényezők indukálta regionális fejlődési irányokat. A másik alapdiszciplína, a közgazdaságtudomány a múlt század közepétől - a felgyorsuló iparosodással, illetve urbanizációval párhuzamosan - szintén figyelmet fordított a gazdasági térpolarizáció vizsgálatára. Az egyik, szerteágazó kiindulópontnak talán a Thünen-körök geometrikus (és leegyszerűsített) térgazdasági modelljét tekinthetjük, amit kezdetben a városokra, mint zárt gazdasági egységekre alkalmaztak (Thünen a mezőgazdasági termelés térszerkezeti sajátosságait vette alapul), de ami könnyen adaptálható volt nagyobb területekre (régiókra) is oly módon, hogy a kezdeti, teljes önellátásra berendezkedő, piac nélküli homogén gazdasági teret a piac megjelenése szétoldotta, a specializáció hosszú folyamatát indítva el.

12 S majd erre épültek a különböző polgári telephelyelméleti iskolák: a Wéber-féle költségminimalizálási, a Lösch-féle bevételmaximalizálási vagy az ún. helyettesítéselméleti elképzelések, amelyek pl. az egyes vállalatok, sőt iparágak telepítésének vagy racionális elhelyezésének természetföldrajzi, valamint ökonómiai és társadalmi előnyeit, illetve hátrányait vizsgálták, ami az ipar- és vállalattörténet számára kínál, ugyancsak a térszerkezet vagy pl. az ipar régióképzési szerepének vizsgálata révén (eddig alig érvényesített) lehetőséget.

13 Elsősorban közgazdaságtani (részben szociológiai) alapozottságúak a történeti táj fogalmának definiálására tett elszórt kísérletek is. Tóth Tibor rendszerszemléletű meghatározása pl. történeti tájon „olyan hosszú távon változatlan területi-ökonómiai szociális egységet ért, melyet döntően a gazdaság más egységeitől elkülönítő funkcionális rendszer jellemez, s ehhez egyúttal a társadalmi fogyasztás speciális rendszere is kapcsolódik",

14 amely a gazdasági régiók funkcionális egységének említett problémáit kevéssé veszi figyelembe, emellett éppen a történetiség dinamikus szempontját nélkülözi.

15 Vagyis - miként a közgazdaságtani megközelítések - nem veszi figyelembe a történeti hagyományok esetlegesen továbbélő szerepét, a régiókat formáló centrifugális és centripetális erők szüntelen változását, s ebből következően a régiónak - mint rugalmas egységnek - az állandó formálódását, átalakulását, melynek során alternatív lehetőségek vagy legalábbis variánsok képzelhetők el. Csupán egyetlen példát hadd idézzünk e megközelítésmód problémájára. Tóth Tibor - aki szerint a magyar mezőgazdaság kapitalizmus kori térszerkezete Thünen telephagyományozódtak tovább. Az egyéb néprajzi-tárgyi összetartozásra: Gunda B., Néprajzi Értesítő XXIX. 1-2. sz. 45-70. n Beluszky'x. m. 323. 12 Tóth i. m. 231. A térgazdaság első elméleteiről, illetve Thünenről (magyar fordításban): George, B. 1999. 40-42. 13 Bővebben, tudománytörténeti áttekintéssel: Benko i. m. 42-59. 14 Tóth i.m. 241. 15 E gnoszeológiai ellentmondásra: a történetiséggel szorosan összefüggő (gazdasági, társadalmi) folyamatok, illetve a struktúrák alaposabb elemzésének együttes problémájára a szerző maga is utal a két világháború közötti mezőgazdaságunk vizsgálata során: Tóth T, 1988. 222. 349