A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

PIRINT Andrea: Egy festmény Wántza Mihálytól

szereplő, Wántza Mihály által festett, Botond vezér címet viselő olajfestményt a hivatalos leltározás során nem sikerült nyilvántartásba venni. Érthetően az sem merült fel, hogy az elhúzódó munka vége felé a pincéből felkerülő, rossz állapotban lévő Kund vezér azonos lehet Wántza Botond vezérével, vagy hogy annak legalábbis párdarabja. A következő adatokkal kell számolnunk: az 1953-as évet megelőzően valamikor a miskolci múzeumba került egy Kund vezért ábrázoló olajfestmény, melyet a múzeum első képzőművészeti leltárkönyve Kund vezérként egyetlen tételben sem határoz meg. Szerepel viszont a leltárkönyvben egy Wántza Mihálytól származó Botond vezér, melynek a hivatalos leltározás során nem akadnak nyomára. Ez utóbbi képről elmondja a leltárkönyv, hogy Mikuleczky Gyula ajándékaként 1922-ben került a múzeumba. S végezetül Szendrei ezt írja Wántza kapcsán: „Mikuleczky Istvánná birtokában voltak s az ő ajándékából a Borsod-Miskolczi Múzeumba kerültek Attila, Lehel és Szabolcs vezéreknek állítólag szintén Wántzától eredő elég ügyesen festett képei, melyek azonban csupán régi metszetek után készült szolgai másolatok".

9 Az tehát tény, hogy Wántza - korábbi metszetábrázolások nyomán - megfestett egy több darabból álló vezérsorozatot, s véleményem szerint nem szorul további bizonyításra, hogy a szintén metszetábrázolást követő Kund vezér e sorozatnak egyike. A festmény alacsony horizontú táj előtt, életnagyságban ábrázolja a bal alsó sarokban KUND felirattal megnevesített férfifigurát. A szembenéző, álló vezér kék süveget visel, rajta tollforgóval; dolmánya mustársárga, mentéje bíbor, sarkantyús csizmája piros. Jobb kezében buzogányt tart, a bal keze kardjának markolatán. A szakadozott, pergő, majd teljesen rossz állapotban lévő képet 1994-95-ben Okruzsnaja Irina restaurálta, s állította vissza régi pompájába. A festmény minden részletében, arányában, beállításában, az öltözéknek és kellékeknek megválasztásában az ekkorra már hosszú múltra visszatekintő, Kund vezért ábrázoló, közismert rézmetszet szolgahű kópiája. A magyar nemesség körében már a 16. században kialakult, s a 17. századra széles körben elterjedt a családi arcképgaléria, az un. „ősgaléria" létrehozásának szokása, melyben a távolabbi és közelebbi ősök portrésorozatát a még élő családtagok arcképei zárták le. A feudális uralkodó osztály a nemzeti hagyományt őrző nemes nemzetségben látta a magyar nemzet gerincét, s ennek a gondolatnak képzőművészeti vetületeként a főúri családok hatalmuk, tekintélyük erősítésére az „ősgaléri1. kép. Wántza Mihály: Kund vezér (HOMLtsz. 53.216.1.) 'SzendreiJ., 1911.385. 343