A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SÜMEGI György: Szalay Lajos argentínai periódusa (1948-1960)

fejezte be a képet. Később bevallotta, hogy inkább a hölgy érdekelte, mint a festmény. Végül is, mint annyi más európai művészt, akik akkor jöttek Argentínába, meghívták őt is tanárnak a tucumani egyetemre. A kis provincia fővárosa akkor az argentin Athén dicsőségére pályázott, és bár más nagy művészek is tanítottak ott, mint Gieseking és Dohnányi, a lakosság nem túlságosan érdeklődött ezek után a nagyságok után. Néhányan visszamentek Európába, másoknak sikerült az Egyesült Államokba továbbvándorolni. Szalay rajzaiból egy könyvet még a tucumani egyetem kinyomtatott és sok művész mondhatja tanárának Szalayt Tucumanban, majd az Escuela Pueyrredonban, ahol később tanított. Bibliai témái és hihetetlenül nagyvonalú sokoldalúsága sokaknak lett mintaképe. Mégis, növendékei közül csak Nogués Isaiasra emlékszem vissza, akinek rajzait egy saltai verseskötetben fedeztem fel. Tucumanban volt, mikor az a boldogság érte, hogy felesége két abortusz és egy igen nehéz szülés után, egy gyönyörű leánygyermeknek adott életet. Mint később mesélte, még Magyarországon egy (béljós?-tenyérjós) azt mondotta volt neki, hogy feleségének sohasem lesz gyermeke. Szerencsére ez a jóslat végül is nem teljesedett be. Mikor visszajött Tucumanból, már nem találkoztam vele többet, csak annyit tudtam, hogy továbbment az Egyesült Államokba, ahol a publicitásban dolgozott. Szalay számomra felejthetetlen maradt. Egy nagy egyéniség, aki soha meg nem szűnő zsenialitással élt, alkotott, néha szinte túlméretezett formában és sokoldalúsága változatos rajzaiban tükröződött vissza. Az ihletései ebből az állandó átlényegülésből fakadtak, de soha ki nem apadtak (fogytak?). 3. Beszélgetés Carmen del Ric Sénoraval Sénora, hogyan került kapcsolatba Szalayval? Virginia Carreno újságírónő ajánlotta nekem, mint rajztanárt. Nekem nem voltak művészi ambícióim, inkább csak kedvtelésből rajzoltam, akkor még mint nagyon fiatal leány Hol tanított? Akkor a Maipu és Cordoba sarkán volt egy bérelt műterme, ahol rajtam kívül mások is voltak, és mindent kellett rajzolni, csendélettől aktig. Mik voltak Szalaynak a tanítási princípiumai? Mindenképpen az alapvető törvényeket kellett követnünk, de nagyon szemmel tartotta a növendékeket és ha valami hibát követtünk el, rögtön felhívta rá a figyelmet. Nagyon alaposan és precízen tanított, de senkire sem akarta rátukmálni az ő zseniális vonalvezetését, amit egyébként mindnyájan a legjobban csodáltunk. Rajzainak mély, szimbolikus értelmét sem rögtön fogtuk fel, de mihelyt megértettük, esetleg pár szóval rávezetett, elismerésünk még nagyobb volt. Rendkívül figyelemmel, csaknem apai szeretettel foglalkozott mindnyájunkkal. Egy alkalommal figyelmeztetett, hogy a következő órára nem kell jönnöm, mert férfiaktot fognak rajzolni, és nem akarja, hogy én mint fiatal kislány feszélyezve érezzem magam. Tapintatossága szinte végtelen volt. Mikor azután elkerült Tucumanba, megszűnt a kapcsolat közöttünk, de később is elmentem kiállításaira és láttam, hogyan fejlődik nemcsak technikában, hanem súlyos, legtöbbször drámai mondanivalóiban is. 4. Barátság két világrészen át Havrán László a 40-es évek végén végezte a Sorbone-t Párizsban. Mivel szerette a művészeteket, gyakran járt művészek társaságába és ott ismerte meg Szalay Lajost, aki akkor a Békedelegáció tagjaként érkezett Párizsba. Igen hamar összebarátkoztak és Havrán 1948-ban már Argentínában keresett új hazát magának. Alig pár hét múlva már Szalay is követte és a barátság természetesen folytatódott, sőt még szorosabbra fűződött. 333