A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SÜMEGI György: Szalay Lajos argentínai periódusa (1948-1960)

az emigrációs közeg, az argentínai mozgásterét, kapcsolatai zömét jelentő valóság az ottani magyarok valósága: szervezeteik, egyesületi életük, lap- és könyvkiadásuk. Az is igaz persze, hogy Szalay a befogadó közegei (Párizs, majd Argentína után New York) sorában még éppen Argentínában került legközelebb, a legintenzívebb kapcsolatba a művészeti élettel - tanítványai révén (Tucumán, Állami Egyetem; Képzőművészeti Főiskola, Buenos Aires). Élete során egyedül itt volt lehetősége arra, hogy tanítson, hogy átadja mindazt az alkotói tapasztalatot, amely rajzolói praxisában fölgyülemlett. Itt lettek tanítványai is, akiken keresztül az argentin képzőművészetnek egy, az 1940-es évek végén, az 1950-es évtizedben tanult meghatározó generációja szellemiségére, művészete (ki)alakulására lehetett valóságosan hatással Szalay.

4 A háború utáni Európából, az „éhező" Párizsból Argentínát választó Szalay a korabeli magyar emigráció egyik legerősebb helyszínére érkezett: emelkedő gazdaság, sokszínű, az európai értelmiség és művészek krémjét oda vonzó kultúra, fejlődő egyetemi szféra. „1948 és 1951 között igen népes és (...) magas értékű magyar hullám jött Argentínába. (...) Az 1949-ben alakult Centro Húngaro első ötszáz tagja közül a felnőtt férfiaknál a főiskolát végzettek aránya 94% volt!"

5 Az intellektuális-művészeti-egyetemi szférában mozgó Szalay magánéletében is fontos változást hozott Argentína: ott született egyetlen gyermekük, Klára, akiben édesapja sokáig rajzolói tehetséget dédelgetett. A Szalay munkásságáról monografikus tanulmányt publikáló Végvári Lajos művészettörténész élethelyszínek (Párizs, New York), s a fontosabb rajzkönyvek (pl. Genezis) fölosztásában tárgyalja az életművet. Az argentínai periódusa alcímeként „Szalay pedagógiai módszere" szóösszetételt használja, de végül is nem tud megfelelni eme saját célkitűzésének. Igaz ugyan, hogy idéz néhány passzust Szalaytól a tanításról, a rajzolásról - ám egyénivé nemesített módszerét, pedagógiai metódusát nem mutatja be, nem jeleníti meg. Nyilvánvalóan azért, mert nem volt módjában erről adatokat gyűjteni, vagy az érintetteket megkérdezni, a helyszíneket meglátogatni. Végvári azt helyesen állapítja meg, hogy „a természetutánzó rajzról áttért az eszméket közlő rajzolásra". Azt is jól veszi észre, hogy „kitágultak Szalay művészetének kapcsolatai a kortárs és a közvetlen előtte lévő művészeti törekvések befogadásával. Nem csupán a szürrealizmus mágikus tárgyiasságát fogadta el, de tanulmányozta a futurizmust is".

6 Végvári továbbá az argentin periódus rajzairól, illusztráSzalay Lajos 1950 k. (Buenos Aires) 4 Argentinoktól származó meghatározás szerint: az argentin rajzművészet két korszaka: 1. a Szalay előtti, 2. Szalay tanítása utáni időszak. 5 Kesserü I., 1984. 201.; L. még: Némethy Kesserű Judit: Az argentínai magyar emigráció 1948-1968: intézmények, sajtó, irodalmi élet. PhD-értekezés, Buenos Aires-New York-Szeged, 1999. 6 Végvári L., 1990.43-54. 324